Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Salamon Konrád: Vörösterror - fehérterror. Okok és következmények

rát követte el. Az áldozatok számát illetően azonban csak becslésekre vagyunk utalva, amelyek mintegy 1200 áldozatot emlegetnek. Váry Albert ez irányú kutatásainak eredménye kéziratban maradt, majd az ÁVH birtokába került s nyoma veszett. A fehérterror - a vöröshöz hasonlóan - az elvakult általánosításon alapult. Ennek következtében nemcsak a proletárdiktatúra tisztségviselőit és a volt kommunistákat üldözte, de sokakat a szociáldemokraták s más baloldaliak közül is. így vált a fehérterror áldozatává a Tanácsköztársaság idején a proletárdiktatúrát bíráló Somogyi Béla, aki a Népszava felelős szerkesztőjeként helyet adott a fehérterror kegyetlenségeit leleplező írásoknak is. A fehérterror egyik legkártékonyabb következménye azonban a politikai antiszemitizmus volt. Abból következően, hogy a proletárdiktatúra idején sok zsidó származású ember került vezető tisztségbe, vett részt a vörösterror megvalósításában, s a legfelsőbb vezetők több mint 90%-a zsidó volt, azt a leegyszerűsítő, és a zsidóknak a proletárdiktatúrával szemben álló többségét megsértő téveszmét terjesztették, hogy a vörös uralmat a zsidók csinálták, tehát meg kell őket büntetni. Ekkor alakult ki az a nemzeti hisztéria, mely a magyarság minden vereségéért és veszteségéért a zsidókat tette felelőssé, s ekkor vált a politikai propaganda részévé a zsidók elleni gyűlöletkeltés és rágalmazás gyakorlata, valamint a zsidók jogkorlátozásának követelése, tehát az antiszemitizmus. Annak következtében viszont, hogy a nemzeti jelszavakat hangoztató ellenforradalom a fehérterror gyilkosságoktól sem visszariadó antiszemitizmusa nyomán jutott hatalomra, válaszul megjelent az a leegyszerűsítő zsidó hisztéria, ami - visszanyúlva az 1918-1919-es szélsőséges baloldali felfogáshoz - azt hirdette, hogy minden olyan nemzeti jelszavakat hangoztató törekvés, amely jobboldali, tehát nem a baloldali véleményformálók jóváhagyásával fogalmazódik meg, az eleve szélsőjobboldaliság és antiszemitizmus. Ennek kapcsán arra sem árt emlékeztetni, hogy a közéletben, a politikában minden és mindenki bírálható. Egyes zsidó csoportok, vélemények bírálata - még ha tévesnek minősül is - nem antiszemitizmus. Mert az antiszemitizmus a gyűlöletkeltéssel s a zsidók jogkorlátozásának felvetésével kezdődik. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a későbbiek során gyakorlattá vált a megbélyegző antiszemita jelző parttalan alkalmazása, ami éppúgy elfogadhatatlan, mint az antiszemitizmus. Az 1919-es vörös- és fehérterrornak tehát máig ható kártékony következményei vannak. S az 1989-1990-es rendszerváltoztatás pillanatában kitört szellemi polgárháborúnak is az akkor megfogalmazódott leegyszerűsítések az alapjai. S úgy tűnik, napjaink értelmiségi csoportjainak sincs meg a felkészültsége, a szellemi ereje arra, hogy ezt az idejétmúlt, de annál kártékonyabb ellentétet meghaladja.