Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után

uralma és nem a Népköztársaság alapintézményei ellen indították meg a harcukat", a forradalom résztvevőinek büntetlenséget ígért. Mint ismeretes, ez az ígéret még el sem hangzott, amikor a kádári büntetlenség jegyében, a magyar hatóságok jelenlétében és asszisztálása mellett letartóztatták a Maiéter Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszter vezette kormányküldöttséget és annak kíséretét. A minden figyelmeztetés nélkül megindított szovjet támadás fegyvertelen, védtelen emberek százainak halálát okozta. A tömeges letartóztatás, sokaknak - köztük elfogott, lefegyverzett katonáknak - a külföldre szállítása már az első órákban megkezdődött. Az erőszakszervezetek, ezen belül a hadsereg tagjai ellen november 4-ét követően azonnal megindult az eljárás. A Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztálya a szovjet fogság idején felvett jegyzőkönyvek, valamint a legfelsőbb vezetés instrukcióinak figyelembevételével kezdte meg Maiéter Pál

8 és hat társa - Kovács István vezérőrnagy, a vezérkar főnöke, Szűcs Miklós ezredes hadműveleti csoportfőnök, Mecséri János ezredes, a 7. gépesített hadosztály parancsnoka, Zólomy László ezredes, Solymosi János alezredes, a 8. piliscsabai gépesített ezred parancsnoka és Kopácsi Sándor rendőr ezredes, a BM Budapesti Főosztályának vezetője - ellen. A kádári vezetés és az azt kiszolgáló hatalmi gépezet e per megrendezésével akart Kádár Jánosnak, Münnich Ferencnek a világ és az ország közvéleménye előtt felmentést adni a forradalom napjaiban hozott döntéseik felelőssége alól, bizonyítani azt, hogy a bekövetkezett eseményekért elsősorban Maiéter és társai felelősek, akik „ámlásukkal, a hadsereg és a fegyveres erők dezorganizálásával, a kormányhű csapatok lefegyverzésével, a harcoló ellenforradalmárok felfegyverzésével kényszerítették a Honvédelmi Minisztérium vezetőit kapitulációra, és ezzel elősegítették a kormány jobbratolódását, és az MSZMP elleni támadásokkal kényszerítették annak fejét, Kádár Jánost, és vezetését az ellenforradalmárok által diktált követelések elfogadására, támogatására".

9 Mint látható, a megtorlás jogi eszközökkel történő végrehajtásában a katonai igazságügyi szervek - a katonai ügyészségek és a katonai bíróságok is jelentős szerepet játszottak. A katonai igazságügyi szervek tevékenységének nagyságát jól érzékeltetik a következő adatok. A katonai ügyészségek 1957-ben szinte kizárólag statáriális és úgynevezett „ellenforradalmi" ügyek feldolgozásával foglalkoztak. 1957. január 1. és 1958. augusztus 31. között 5658 honvéd személy ellen jártak el, akik közül 2012 főt - köztük 458 tisztet - állítottak bíróság elé. 1762 fő esetében fegyel8 Maiéter Pált a szovjet hatóságok a november 3-án történt letartóztatását követően, 1957. január 24-én adták át a Belügyminisztérium illetékes szerveinek. 9 Magyar Országos Levéltár XX 5. h), Nagy Imre és társai pere. Vizsgálati iratok, 2. doboz, 6. kötet, 71. p.