Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Horváth Miklós: A megtorlás méretei, iránya és módszerei a magyar honvédségnél az 1956-os forradalom és szabadságharc után

tok kivonása terv szerint megkezdődött, de a második ütemet csak 31-én, a déli órákban tudták befejezni. A szovjet kormány október 31-én közzétett nyilatkozata - amely szerint új alapokra kívánja helyezni a többi szocialista országgal kapcsolatos viszonyát - még a győztes forradalom reményeit táplálta. Ma már tudjuk, hogy ennek az új viszonynak az első torzszülöttje a magyar forradalomra kollektíven kimondott halálos ítélet volt. A Varsói Szerződés és az úgynevezett szocialista tábor országai, valamint a szovjet vezetés között még ezen a napon megkezdődtek az újabb szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos egyeztető tárgyalások. November 2-án Konyev marsall a szovjet 8. és 38. hadseregek, valarrúnt a Különleges Hadtest parancsnokaival közölte, hogy a Varsói Szerződés országainak legfelső politikai vezetése döntést hozott a Magyarország részére nyújtandó katonai „segítségről". Az „ellenforradalmi erők szétzúzásának" feladatát a szovjet csapatokra bízták. Ezen belül a Különleges Hadtest feladataként a Budapesten ellenálló fegyveres erők szétverését és a Magyar Néphadsereg egységeinek a lefegyverzését határozta meg. A Különleges Hadtest és a 8. gépesített hadsereg, valamint a 38. összfegyvernemi hadsereg - mintegy hatvanezer fős létszámmal - készen állt a „Forgószél" fedőnevű hadművelet végrehajtására. November 4-én, moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint 4 órakor elhangzott a jelszó: „Mennydörgés-444", és ezzel a „Forgószél" fedőnevű hadművelet végrehajtása megkezdődött. A magyar honvédség erői - az 51. légvédelmi tüzérosztály lövegei - Budapesten, a Juta-dombnál fejtettek ki szervezett ellenállást. Budapest más részében - Kőbányán - egy másik légvédelmi alakulat lövegei nyitottak tüzet a közeledő szovjet harckocsikra. Vidéken a záhonyi 19. honi légvédelmi tüzérosztály fegyvertelenül gyülekező katonáira a laktanyát körülzáró szovjet harckocsik tüzet nyitottak. Öt fő meghalt, nyolc fő megsérült, hatvan katonát elfogtak és a Szovjetunióba szállítottak. Újabb honvédalakulatok foglaltak védőállást helyőrségükben, így Nagyatádon, Székesfehérváron, Zalaegerszegen. Komolyabb összecsapásra köztük és a beérkező szovjet csapatok között Dunapentelén, a légvédelmi tüzérezred állásainál került sor. Kisebb összecsapások voltak Békéscsaba, Kaposvár, Szeged, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Miskolc, Szolnok, Veszprém helységekben, illetve ezek térségében. A szovjet csapatok a Magyar Néphadsereg legfontosabb helyőrségeit, laktanyáit körülvették. Az alakulatok többsége minden ellenállás nélkül lerakta a fegyvert. A szovjet csapatok elfoglalták az összes repülőteret, és ellenőrzésük alá vonták a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalakat. Szovjet források szerint a magyar felkelők szervezett ellenállását november végére sikerült mindenütt megtörni, és végrehajtották a hadsereg lefegyverzését is.