Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Okváth Imre: Katonaperek a „Katpolon" belül. 1948-1953

- Pálffyn keresztül rendszeresen adott kémjelentéseket a jugoszláv hír­szerzésnek a Katpol működéséről, majd a móri tüzérezredről." 12 Csonka György 1956. szeptember 21-én kegyelemmel szabadult, az említett vádpontok alól rehabilitálták. 13 2. KÉP: Csonka György ezredes Pálffy György munkatársának és közeli barátjának lenni még 1953-ban is börtönnel járó körülménynek számított a változás előtt álló Rákosi-rend­szerben. Ezt bizonyítja dr. Vértes (Widder) Imre ezredesnek, a Hadtörténeti Levéltár parancsnokának a népi demokratikus államrend elleni összeeskü­vés gyanújával történő, 1953. február 5-ei letartóztatása. Az ezredes őrizetbe vételének alapja a kivégzett altábornagyhoz fűződő kivételes viszonya volt a Katpolon eltöltött évek alatt. Vértes a második világháborúban munka­szolgálatosként átszökött az oroszokhoz, majd a kijevi magyar partizánisko­la helyettes vezetője lett. 1945 tavaszán érkezett Magyarországra, és a Kat­polra került a háborús bűnöket vizsgáló nyomozó csoport parancsnokaként. Emellett a kommunista párt egyik legfőbb szervezője volt az osztályon be­lül. Innentől datálódik speciális kapcsolata osztályvezetőjéhez, akivel mun­kaidőn túl is sok időt töltött: mindketten igen aktívan dolgoztak a volt úri és középosztály nőtagjainak „szerelmi kapcsolatok útján" történő beszervezé­sén. Ez természetesen kihatott Vértes karrierjére is, hiszen alig egy év alatt 12 Uo. 21. p. 13 A '60-as években a Zrínyi Katonai Kiadónál szerkesztőként dolgozott.

Next

/
Thumbnails
Contents