Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Szakály Sándor: A második világháborút követő népbírósági és bírósági eljárások a magyar királyi honvédség tagjai ellen

kotmánybírósága, mint alkotmányelleneseket, az 1994. január 14-én kihirdetett 2/1994. AB számú határozatával megsemmisítette. Végezetül nézzünk meg egy másik pert, amelynek vádlottja Stomm Marcel gróf! Stomm 1942. december 5. és 1943. május 15. között (miközben már 1943. február 3-ától szovjet hadifogságban van) a III. hadtest parancsnoka. A keleti hadszíntéren, a magyar 2. hadsereg III. hadteste parancsnokaként került szovjet hadifogságba 1943. február 3-án. Súlyos fagyási sérülései következtében térdtől lefelé mind a két lábát amputálni kellett. A hadifogságban a szovjet hatóságok igyekeztek rábírni egy úgynevezett „magyar légió" vezetésére, de legalábbis arra, hogy nevét adja egy ilyenhez. A különböző tárgyalások, viták okán, illetve ellenére a légió nem jött létre. Stomm csak a nyilas-hungarista hatalomátvétel után, a Vas Zoltán és Gerő Ernő által megfogalmazott nyilatkozathoz „adta a nevét" tábornoktársával, az ugyancsak szovjet hadifogságban lévő dr. Deseő László vezérőrnaggyal együtt, és szólította fel a magyar honvédség tagjait a németekkel és a nyilasokkal történő szembefordulásra.

16 Stomm Marcel 1951. május 16-áig volt szovjet hadifogságban. Hazaszállítása után, 1951. július 9-étől előzetes letartóztatásba került, és a Budapesti Központi Katonai Ügyészség 1951. augusztus 22-én vádiratot nyújtott be ellene, háborús bűncselekményekkel vádolva őt, többek között azért, mert 1943 januárjában-februárjában „nem az egyedüli helyes megoldást: a feltétlen megadást választotta, hanem elrendelte a hadtest visszavonulását".

17 A Budapesti Katonai Törvényszék az 1951. október 11-ei tárgyaláson „folytatólagosan elkövetett háborús bűntettben" találta bűnösnek, és ezért őt „kötél által végrehajtandó halálra" mint főbüntetésre, továbbá mellékbüntetésül lefokozásra és vagyonelkobzásra ítélte. Az Elnöki Tanács az ítéletet kegyelemből életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatta 1952. április 9-én (addig Stomm Marcel a siralomházban volt), majd perújrafelvétel után 12 év szabadságvesztésre ítélték. 1954. augusztus 6-án szabadult a váci fegyházból. Az ellene hozott vádak alól 1990 előtt felmentették. A Magyar Köztársaság államfője 1993. május 26-án posztumusz vezérezredessé nevezte ki az 1968. április 25-én Budapesten elhunyt Stomm Marcelt, aki szabadulása után különböző kérvényei ellenére sem vált jogosulttá nyugellátásra. Peréhez érdekes adalékul szolgálhat az Államvédelmi Hatóság vezetőjének, Péter Gábor altábornagynak a már kihirdetett ítélet után, 1951. november 21-én keletkezett feljegyzése, melyben Stomm Marcel vallomásához fűzött megjegyzéseket: „Ebből a feljegyzésből is kitűnik Stomm Marcel gazembersége. 16 A felhívás szövegét közli: SZAKÁLY Sándor: Stomm Marcel és a „Magyar légió". Mozgó Világ, 1984/6. 17 HL Kb. 3062/1951. Stomm Marcel anyaga.