Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

JEGYZETEK

37 „őfelsége kapitánya, a nemesek és a többiek az egész járással, akik a mi balassagyarmati várunkban laknak." A levél szerint a gyarmatiak is megszervezték, hogy a törökök hadmozdulatairól a környék parasztjai hírt hozzanak nekik. Mire azonban a hírhozók ideértek, velük együtt ért ide „az elmúlt éjszaka, mintegy éjfél után egy óra tájban, az természet szerint való pogány ellenség", a pesti, budai, váci és esztergomi törökök egyesített portyázó hada. Mire az őrök észbekaptak, a had .,az setétben reánk ütött és immár akkor varasunkat mindenestől ellepte, és a várat megkörnyékezte. Azon szempillantásban mindgyárast egynéhány álgyuval és taraczkkal elégszer lövettünk, dobot üttettünk és azonnal összegyülekeztünk, az mint lehetett. Az kik bejöhettenek az belső praesidiumunkba, nagy sokan bejöttének, de az egész varasunkat azonnal meggyújtották, sok feles háznak az tüzet nekik vitték." Az egész váras megégett, sok katonát, férfit, asszonyt, leányt és gyermeket rabságba hurcoltak, sokat pedig lemészároltak, sokan bennégtek a házakban, sokan ijedtükben a kutakba ugráltak. „A világon valamink volt, kit gyermekségünktől fogvást kerestünk: pénzünk, egyetmásunk, búzánk, szénánk, marhánk, azaz hogy mindenünk, mind egyszersmind odaveszett." A szarvasmarhákat és a juhokat elhajtották. Elsősorban katonákat kértek, mert „számtalan sokaknak az vitézlő rendben feleségekkel, gyermekekkel ki kellett menniek. Oka sem egyéb, hanem az, hogy egy falat kenyerek, életjek, búzajok, teljeségesen — az mint feljebb is megíránk — semmijek sem maradott szegényeknek." Mindez nagy kárára van a királynak és az országnak is. Kérik továbbá, hogy „méltóztatnék valami puskaport és ólmot is rendelni. Abbul is nagy fogyatkozásunk vagyon, mivel gyakorta, ha török hírünk vagyon és lövetni kelletik, örömest néha többet lövetnénk, de ha elégséges ólmunk és porunk nem leszen, csak békét kell hagynunk." — MATUNAK MIHÁLY: Balassagyarmat veszedelme 1639. szeptember 28-án. HK 1897. 461—463. — REN 425. és HLB 700. tévesen 1640-re teszik ezt a pusztítást. 38 Az esemény maga valóság lehet, de emlékét csak később leírt szóhagyomány őrizte meg, miként az is, hogy az egyik Balassa leányt, Bolgár Jenő menyasszonyát, a Hont megyei Bátorfalunál el akarták rabolni a törökök, de rajtavesztettek. — REN 425—427. — HLB 700. — BJN 174—175., 187—188. — HÖKE i.m. 39 MAN 3. k. 48. — Az 1655. évi CXVI. és CXLVII. te. — REN 427. — HLB 700. — BJN 178. 4" REN 427. — HLB 700. *1 JKB 1923. márc. 11. KARCSÚ ANTAL ARZÉN: Vácz város története. Vác 1880. 1. k. 65. — Nagykőrös város levéltára, Regestrum Renovatum. Anno 1645. 249. 42 TS 54—55. és szétszórtan. — BJN 176—179. 43

NICS 1. k. 124—126. — BJN 176. — NmL NIPr 83—84. — Ez az 1763-ban készült „Prothocollum" tulajdonképpen iratmásolatok gyűjteménye és nagyobb részét a divényi uradalom 1671 előtt készült 1660 tájára utaló urbáriuma foglalja el. 44 A jobbágynévsorokra JKB a Balassa levéltár alapján. A perre BJN 176. — Az 1585., 1601. és 1605. évi összeírások névanyagát egybevetve megállapítható, hogy a Balassa Ferenc részén feltüntetett jobbágyok közül többet, akiket előzőleg Ferenc részén találhatunk, Bálint jobbágyaiként írtak be. Ez nyilván összefügg azzal, hogy 1596 után Ferenc része is Bálint kiskorú fiáé, Jánosé lett. Gyámja, Paczoth Andrásné Balassa Mária, a részek megkülönböztetésekor az el nem költözőiteket Bálint, azaz János javára igyekezett feltüntetni. 45 FERENCZI ZOLTÁN: Rimay János. Budapest 1911. 49—50. — A jobbágytelkek nagysága és száma még a XVIII. században is megyénkben csaknem azonos volt 32 Balassagyarmat története 497