Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A MAI BALASSAGYARMAT

Ha Balassagyarmat mai kulturális életét vizsgáljuk, tanácsosnak látszik azt is emlékezetbe idézni, hogy milyen szellemi örökséget őriz a múltból, és hogyan változik ez az örökség a jelen igényeinek megfelelően. Balassagyarmat a századforduló óta polgári iskolájával és gimnáziumával iskolavárosnak számított. Ezt a jellegét napjainkban is megtartotta. Sőt az az igazság, hogy Balassagyarmat ma sokkal inkább iskolaváros, mint valaha. A hatvanas évek második felében a régebben működő oktatási intézmények jelentős korszerűsítésen, nagyobbításon mentek át. A Balassi Bálint Gimnázium ezekben az években — alkalmazkodva az ipartelepítési programhoz — szakközépiskolai osztályokat is indít, s ezzel párhuzamosan új műhelysort és gépparkot alakít ki. A Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola egészségügyi osztályokkal gyarapodik. 1967-ben megvalósul — a régiek korszerűsödése mellett — a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kibővítése. Ugyanebben az időben teljesen új iskolák kezdik meg működésüket. 1967-ben nyitja meg kapuit az állami zeneiskola. 1969-ben fejeződik be — az 1963-ban megkezdett s azóta folyton bővülő — Ifjúság úti általános iskola építése, és még ebben az évben szintén átadják a Dózsa György úti általános iskolát. 1970-ben a balassagyarmati tanulóifjúság létszáma eléri a lakosság számának egynegyedét. 3600 diák tanul ekkor városunkban. A hatvanas évek elején Balassagyarmat az egy tanteremre jutó tanulók száma tekintetéten az utolsók között volt az országban. Az említett befektetésekkel megváltozott a helyzet. 1964 és 1970 között 78-ról 47-re csökkent ez a szám. 1943-ban 28 érettségiző volt városunkban; 1969-ben pedig 263 fiatal fejezte középiskolai tanulmányait Balassagyarmaton. A fentebb említett változásokkal egyidejűleg a hagyományos humán képzés mellett — az iparosodó, emelkedő életszínvonalú város igényeinek megfelelően — megjelenik a szakirányú képzés is. Ebben az időben két szakközépiskola és két — együttesen majdnem másfél ezer tanulót magába foglaló — szakmunkásképző intézet biztosítja Balassagyarmatnak és környékének ipari, illetve mezőgazdasági szakmunkás-utánpótlását. A megyeszékhely Salgótarjánba helyezésével Balassagyarmat szerepe a közművelődésben érezhetően elhalványodott, kulturális kisugárzása természetszerűen csökkent. A város lakossága azonban még ma is büszke gazdag szellemi múltjára, hagyományos szellemi fogékonyságára, s ezt a „tartását" megőrizte az ipari várossá való átalakulás időszakában is. A hajdani nagy jelentőségű irodalmi élet örökébe elsősorban a Madách Imre Irodalmi Színpad lépett. Országos sikereit méltóképpen bizonyítja, hogy 1967 óta városunkban rendezik meg az irodalmi színpadok nemzeti és nemzetközi találkozóját. A régi nagy szerepet idézik még az évenként sorra kerülő Palóc Nyár vonzó és színes rendezvényei is. Kulturális közintézményeink közül a Palóc Múzeum — a környék népviseleti anyagának összegyűjtésével, állandó Madách- és Mikszáth-kiállításával — valóban országos hírnévnek örvend. Űj színt jelentett Balassagyarmat kulturális életében a város kiváló szülöttjéről, Horváth Endre grafikusművészről elnevezett galéria megnyitása. Működésének kezdete, 1969 óta közel 30 — helyi és külföldi anyagot bemutató — kiállításával egyre inkább az érdeklődés előterébe került. Ujabban pedig a névadó testvére, Rebmann Rókusné, a művész nagy értékű hagyatékát is a városnak ajándékozta. Sokáig megoldatlan volt a városi művelődési központ kérdése. A korszerűtlen s elavult Öváros téri épület nem felelt meg a város kulturális igényei-