Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A MAI BALASSAGYARMAT

Az elgondolásoknak megfelelően a már meglevő üzemekben jelentős beruházásokra került sor. Kibővült és átépült a Húsipari Vállalat telephelye. Üj részleggel gyarapodott és technikai korszerűsítésen ment át a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati részlege, megújult a Textilipari Vállalat és az Ipoly Bútorgyár. A legnagyobb változást azonban a Fémipari Vállalat és a Magyar Kábel Művek gyárának kiépülése jelenti. Az előbbi 1969. január elsején költözött új helyére, a nyugati ipartelepre, az utóbbi rá egy évre nyitotta meg új üzemrészét, s 1973. november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján ünnepélyesen elért a teljes befejezéshez. A harmadik 5 éves terv időszakában Balassagyarmaton összesen 137 millió forintot fordítottak az ipari beruházásokra. Az iparban foglalkoztatottak száma 98 %-kal nőtt. Űj ipartelep létesült a város déli és nyugati részén. 1970ben 5 minisztériumi irányítású vállalat, 2 önálló, balassagyarmati székhelyű vállalat, 7 tanácsi kezelésben levő telephely és 5 ktsz állított elő termékeket Balassagyarmaton. Mindezek következményeképpen az ipari termelés ugrásszerűen megnövekedett. 1965-ben 400 millió forintnyi értéket termelt a város ipara, ez 1970-re megkétszereződött, s 1974-ben pedig már 1 milliárd 800 millió forintot tett ki az az érték, amely Balassagyarmat üzemeiben létrejött. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy a harmadik 5 éves terv időszakában városunk történetének legjelentősebb állomásához érkezett. Ilyen gyors iramú és hatalmas fejlődést még nem élt át. Közben gyökeresen megváltozott az ősi város arculata is. Ezért is mondhatta Lombos Márton, a városi tanács elnöke 1971ben a tervidőszak lezárásaként: „A volt kis tisztviselő város jelleg mindörökre a múlté. Helyébe egy új ipari centrum alapjait raktuk le, amelyet a következő öt esztendőben felépítünk. Ezzel városunk a megye második ipari központja lesz." A harmadik 5 éves terv teljesítése során Balassagyarmat életében uralkodó elemmé vált a szocialista ipar. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a hagyományos vonások eltűntek volna a város képéről. Sőt, a hatvanas évek közepének és a hetvenes évek elejének várospolitikai elgondolásai megkülönböztetett gonddal őrködnek a történelmileg kialakult jellegzetességek megtartásán és továbbfejlesztésén. Erre az időre Balassagyarmat jövőjének alapozó erőfeszítései lezajlottak, s a város vezetői egyre többet foglalkozhattak a múlt és a jelen összehangolásának kérdésével. Ekkoriban született meg a döntés: a város történeti értékeit bele kell építeni a jelenbe, tovább kell vinni a jövőbe. Továbbra is cél tehát, hogy a mezőgazdaság a város határában fennmaradjon és korszerűsödjék, s hogy Balassagyarmat az Ipoly mentének mezőgazdasági központja legyen. A város mezőgazdasági termelőszövetkezete jelentős fejlődésen ment keresztül. Nyírjes-puszta új létesítményeivel igazi mezőgazdasági központtá alakult. A termelés szerkezete ugyancsak megváltozott. Az egyik kiemelt ágazat a szakosított növénytermesztés (dohány, kertészeti növények), a másik az állattenyésztés. A sertés- és marhahús értékesítése 1965 és 1969 között megkétszereződött. Jelentős létesítmények születtek annak érdekében is, hogy Balassagyarmat a mai követelmények szintjén tudja betölteni a megye mezőgazdasági központjának szerepét. Modern, korszerű épületben működik — az egész megyére kiterjedő hatáskörrel — a Növényvédő Állomás. Az AGROKER megyei kirendeltsége, a Mesterséges Termékenyítő Állomás, a Nógrád megyei