Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - X. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KIBONTAKOZÁSA, A FEJLŐDÉS KORLÁTAI ÉS ELLENTMONDÁSAI

A párt és a tanácsi szervek munkájában jelentkező torzulások és hibák A város politikai életének alakulását nagyon hátrányosan befolyásoltak az MDP politikájában és a központi irányításban — az erősödő személyi kultusz következtében — egyre nagyobb méreteket öltő torzulások. A mezőgazdasági lakosságot és a kétlaki munkásokat az egyre emelkedő adók, a magas beszolgáltatási kötelezettségek, a termeléshez szükséges eszközök beszerezhetetlensége rendkívüli módon elkedvetlenítette, és mind nagyobb számban igyekeztek szabadulni a földtől. Eltúlozták és egyre inkább erőn felül követelték a dolgozóktól a békekölcsönök jegyzését. 1950-ben a város egy főre eső jegyzési átlaga 170 Ft volt, 1952-ben a harmadik békekölcsön jegyzése során viszont ez az összeg már 474 Ft-ra emelkedett.

20 Ugyanakkor Balassagyarmat közellátása egyáltalán nem volt folyamatosnak nevezhető. Gyakran előfordult, hogy a városban napokon keresztül nem lehetett zsírt kapni. Ezzel kapcsolatban azonban hivatalosan csak annyit mondtak, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium késlelteti a szállítást, mely nem más, mint „az 5 éves terv elleni reakciós szabotálás".

21 A város nehézségeit az addig jórészt visszahúzódott jobboldali, reakciós elemek igyekeztek kihasználni és táplálták az amúgy is növekvő elégedetlenséget. Az előbbiek céljára felhasználták a legkülönbözőbb összejöveteleket, egyházi rendezvényeket, a magánlakásokat, az utcai sétákat, a bevásárlást és még a vasúton túl a Klagyivik-féle hentesüzletet is, ahol a fő hangadó Gyarmatiné, a kisgazdapárt egykori vezetőségi tagja volt.

22 Az ellenséges szándékú és célzatú hangulatkeltés és uszítás elleni küzdelem eredményességét azonban nemcsak a tényleges problémák nehezítették, hanem az a hibás felfogás is, amely a szocialista rendszerhez hű, de a hibákkal és bajokkal joggal elégedetlen embereket is könnyen ellenségnek bélyegezte. A tanácstagok — a tanácsüléseken és egyebütt is — többször szóvá tették az elosztás jobb megszervezését, valamint a törvények és rendeletek kijátszóinak felelősségre vonását. Határozottan léptek fel a szabotálás, a korrupció és a protekció ellen. Nem tűrték, hogy csak azok jussanak egyes árúféleségekhez, akiknek összeköttetésük van. Mindez azonban nem volt elegendő arra, hogy leküzdjék a nehézségeket. Különösen azok után, hogy az állami élet többé-kevésbé minden szintjén és ágában szaporodtak a törvénysértések. Mindez még inkább táptalajt adott a népi demokratikus társadalmi rendszerrel szemben álló emberek reakciós cselekedeteihez. A pártban is eluralkodott az egyéni parancsolgatás. A város politikai életében is egyre inkább érződött a nyomasztó légkör, és sok becsületes embert elkeserített a felülről való „dirigálás", az egymást keresztező utasítgatások, a helyi kezdeményezések és javaslatok figyelmen kívül hagyása. Ennek a pártban is eléggé eluralkodott közszellemnek jellemző megnyilvánulása volt, hogy a városi pártbizottsági titkár az egyik alkalommal az I. körzet titkárával „letetette a tagsági könyvét az asztalra", mert úgy ítélte meg, hogy az nem hajtotta végre a rábízott feladatot, s ezért még arra sem méltó, hogy a párt tagja legyen.

23 Az első 5 éves terv időszakában a városi pártbizottság tulajdonképpen sablonszerűén és mechanikusan foglalkozott a szántással és vetéssel, a betakarítással, a begyűjtéssel és egyéb gazdasági feladatokkal, de a párt belső életére, a legégetőbb társadalmi és politikai kérdések elemzésére nem jutott ideje. így