Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN
léke még 1850-ben is elevenen élt városunkban, mert ezt olvassuk az egyik periratban: „gróf Balassa Imre háza az Ipoly parton feküdt, s romjai jelenleg is fennállnak, s Vilesek tímármester műhelyének alapul szolgálnak, úgy a mellette levő kertecskéknek tere képezi jelenleg a Jeruzsálem utcát... mely az egész városban egyedül neveztetik Curiális utcának". 60 Ez a rom Balassa Imre valamelyik várban levő házáé lehetett, vagy talán a vár egykori kastélyából átalakított főépületé. Fontos jövedelmi forrást jelentett a földesúr számára az egyetlen gyarmati malom. Ez „az Edőcs nevű malom három kőre való és a praesidiumtól egy tarack lövésnyire vagyon". A malom fele Balassa Ferencé volt, de tőle Balassa Imre különböző jogcímeken elvette és most jövedelmének — amit a molnárok hit alatt vallanak be — kétharmada az övé, egyharmada pedig a „molnár gazdáé". Van még két puszta malom hely is. Ezek egyike „Gyarmath alatt, az Ipoly-háton vagyon". Fele része Balassa Zsigmondot, másik fele Balassa Imrét illette, de az az akkori (1601) osztozkodáskor is már elpusztultként volt nyilvántartva. A másik „Gyarmath alatt, a Kis Kapu előtt, az Ipoly-háton vagyon" és Balassa Ferenc családi örökség jogán szerezte vissza Eszterházy Ferenctől. Ennek a ^puszta szabású malomnak" a fele Balassa Imréé lett akkor, de azt a tiszttartójának ajándékozta, a másik fele pedig Balassa Zsigmond leszármazottjaié. A várfalon kívül, „az Kis Kapu ellenében, az Ipoly mellett" újonnan épített mészárszékre nézve 1659. október 19-én úgy állapodott meg Balassa Imre a gyarmati mészárosokkal, hogy az ott történő, „esztendő áltál való húsvágásért" 28 tallért fizetnek, aminek fejében ott kívülük senki másnak vágni nem szabad, vagyis vágóhidat létesítettek az Ipoly partján. A halászat révén is igyekezett jövedelmét biztosítani. 1659. augusztus 22-én elrendelte, hogy „ezen gyarmati ispánságban levő falukban mindenütt halász legyen, azaz szabados, ki halász is, s a határt is őrizze és minden pénteken falubeli halász tartozzék egy tálra való hallal, avagy 24 pénzzel. Böjtben pedig kétszer tartozik minden héten hal hozással, úgy mint szerdán és pénteken, vagy kétszer 24 pénzzel." Kocsmát kétféle jogon — mind földesúri, mind várkapitányi jogán — fenntartott Balassa Imre „ezen praesidiumban". Ennek következtében „Szent Mihály naptul fogvást Űj Esztendő napig az. seregé az korcsma. Anno 1659 az sereg is áruitatott, de gróf uram őnagysága is áruitatott." 1659. szeptember 12-én azt is elrendelte Balassa Imre, hogy „ezután Gyarmathon minden egy akó borsöprűből a tiszttartó égettessen harmadfél itce égett bort, az aminek itcéjét ne adja 50 pénznél alább. Tiz akó bornak pedig egy akó bonsöprőt volt addig szokás az korcsmárosoktul számadásba acceptálni." A kocsmákban kimért bor egy részét Gyarmaton szüretelték. „Ezen határban vágynak szép szőlőhegyek", amiket „derekasabban a gyarmati praesidiánusok [katonavárosiak] bírják, kikbül minden ember, bárki légyen az, kilenceddel és dézsmával tartozik", amelyek fele Balassa Imréé, másik fele a többi Balassáké. 61 A szőlők birtokosai — a megművelésükhöz szükséges kapások számát (azaz azt a körülbelül 94 négyszögöl nagyságú területet, amit egy ember egy nap alatt megkapált) feltüntetve — a következők voltak:
