Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IX. A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG

vács volt az egyetlen, aki 1947 tavaszán ismét visszatért a kisgazdapártba.

88 A kisgazdapárt helyi vezetősége Nagy Ferenc bukásáig többé-kevésbé együttmaradt függetlenül attól, hogy többen közülük a pártvezérhez képest is inkább jobbra álltak. Ugyanakkor a párttagság zöme már elég régen visszahúzódott a politikai élettől, s úgy tűnt, megelégedett azzal, hogy a választáson az FKGP-re adta le a szavazatát. Mind a párt vezetőség, mind a párttagság, helyesebben a kisgazdapárt hajdani szavazóinak a táborában akkor következett be nagyobb „mozgás", amikor az 1947. évi országgyűlési választásak napirendre kerültek. A helyi kisgazda vezetők politikai jövőjüket jobbára az FKGP-toől kivált vagy eltávolított polgári jobboldali csoportokra ós vezéralakjaira (Pfeiffer Zoltán, B. Szabó István stb.) építették. Így a kisgazdapártban való további maradásuk végső fokon attól függött, hogy az említett jobboldali csoportok, illetőleg vezetőik alakítanak-e új pártot, ós annak milyen kilátásai lesznek. A helyi vezetők közül néhányan változatlanul ragaszkodtak ugyan a kisgazdapárthoz, de híveik száma nem volt túlságosan jelentősnek mondható. A kisgazdapárt hajdani tábora, a „szavazó tömeg" kézzel foghatóan egyelőre nem orientálódott egyetlen, a pártból kivált csoportosulás irányába sem. Még leginkább az utalt várható magatartásukra, hogy igen nagy visszhangra talált körükben a katolikus klérus fokozódó politikai aktivitása, konkrétan a katolikus egyház égisze alatt szervezett különböző egyesületek tevékenysége. Ezt éppen úgy el lehetett mondani a fakultatív vallásoktatás bevezetése elleni egyházi tiltakozó mozgalomból kinőtt katolikus szülők szövetségéről, mint az ifjúsági „vallásos" egyesületekről. A város életében fontos politikai esemény volt az 1947. május 1-i tömeggyűlés.

87 Ezen a gyűlésen a szokatlanul nagy, többezer fős tömegben kedvező visszhangot váltott ki, amit a kommunista párt itt magáról és céljairól őszinte hangon elmondott. Emellett az a körülmény is kedvezett a kommunista pártnak, hogy a kormánykoalíció többi pártjának képviselői, valamint az ifjúsági szervezetek is nemcsak részt vettek a gyűlésen, hanem fel is szólaltak azon, többségükben a demokratikus pártok és tömegszervezetek együttműködésének a szükségességét hangsúlyozva. Bár a későbbi hetekben és hónapokban bekövetkezett események — helyi viszonylatban sem — erősítették minden esetben a demokratikus összefogást, sőt olykor úgyszólván nem is lehetett együttműködésről beszélni, mégis a kommunisták befolyásának erősödése, a baloldali pártok „párbeszéde" egyre nyilvánvalóbb tényezőjévé vált Balassagyarmat politikai életének is. A választási kampány megindulása azonban újabb, komoly erőpróba elé állította külön-külön és együttesen is a baloldalt. A választási szóbeli ós írásos propaganda (választási felhívások, röpcédulák, képes plakátok stb.) szinte az első naptól kezdve olyan méreteket öltött, ami korábban — különösen az 1945. évi nemzetgyűlési választásokkal való összehasonlításban — lényegében ismeretlen volt. A lakosság különböző rétegeihez forduló, illetőleg azok részére rendezett gyűlések, főleg a munkaszüneti napokon véget nem érően követték egymást. A pártok általában országos választási programjaikat népszerűsítették a helyi viszonyokhoz alkalmazva. S ez azt jelentette, hogy nemcsak az ellenzéki pártok, hanem a koalíciós pártok is — a lakosság politikailag elmaradott részéhez igazodva — próbálták lehetséges szavazóik számát gyarapítani. Ebben a vonatkozásban itt szintén nagy szerephez jutott a „suttogó" propaganda. A választási sikerekért való versengésben nem csekély helyet foglalt