Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

ügyeinek intézése mellett — a város közlekedési, s főleg kereskedelmi forgalmát is növeli.

442 A vendéglátóipar — a háborús konjunktúra egyik jeleként — korábban úgyszólván ismeretlen — és egyáltalán nem kívánatos — mórtékben lendült fel. Az előbbiek igazolására elég csak annyit megemlíteni, hogy 33 italmérés állt ebben az időben „a lakosság szolgálatában". Ügy tűnik, ezt még az illetékes hatóság is megsokallotta. Éppen ezért 1940 májusában úgy rendelkezett, hogy az italmérések számát 7-re kell csökkenteni, és egy hónapot adott arra a többieknek, hogy készleteiket kimérhessék.

443 A Teletó-kormány gazdaságpolitikájában megint csak teret kapott a földreform demagógia, az ellenzék, s különösen a nincstelen parasztság földigényének a leszerelése érdekéiben. Az a még Imrédy által beterjesztett földbirtokpolitikai javaslat — elsősorban a felsőházban megnyilvánuló ellenállás miatt — azonban csak 1940 tavaszán emelkedett törvényerőre.

444 A törvény mindössze a kishaszonbérletek kialakításának lehetőségét helyezte kilátásba, „mert nem az a cél, hogy az ország földjét apró parcellákra szabdalják, hanem az, hogy azé legyen a föld, aki jobban megműveli".

445 A szépen hangzó Ígéretek beváltása azonban ezúttal is lényegéiben elmaradt. Ha csak azt nem tekinthetjük annak, hogy a későbbi években — az ún. zsidótörvények végrehajtása alapján — megindult a zsidó tulajdon felszámolása a mezőgazdaságban is. 1943 tavaszán a szóban forgó birtokok egy részét „vitézi telkek" céljára parcellázták fel: kilencen részesültek különböző nagyságú földterületben, míg a ki nem osztott telkeket az új világháború vitézei számára tartalékolták.

446 A zsidóság vagyonára éhes jobboldali és szélsőjobboldali körök már évekkel ezelőtt sürgették — a faji és nemzetvédelmi „érdekekre" hivatkozva — nemcsak a földek, hanem az ipari és kereskedelmi létesítmények (műhelyek, üzletek stb.) mielőbbi igénybevételét. Jellemzően a Nógrádi Hírlap már 1939ben az elégedetlenség hangján ír az e téren elért „eredmények"nről és további lépésekre uszít. „Balassagyarmat újra fejlődni kezdő életében különös hangsúllyal vetődnek fel kérdések — írta a hetilap —, melyek a város magyar lakóinak jövőjére századokra kiható következményekkel járnak. Nincs a városban magyar rövidáru-, ruha-, vas-, gabona-, liszt-, üveg vagy egyéb üzlet? Nyitni kell. Nem kifejlődésképes a magyar ipar? Támogatni kell. Kellemetlen egy hiány, bántó egy aránytalanság? El kell tüntetni. A faj és nemzetvédelem áldozatokkal kezdődik, ha nem így lenne, nem lenne szükség rá. így eltűnik és csak így tűnik el az, ami bántó idegen. Balassagyarmaton egyesület alakult ennek a célnak előmozdítása érdekében."

447 A háborús konjunktúra hatására rövid időre valamelyest javult a munkások helyzete is. Megjelent a munkabérek szabályozásáról szóló 1980/1941. M.E. számú rendelet, amely az iparban, bányászatban és kohászatban, valamint a kereskedelemben fizetett munkabéreket további 8 százalékkal emelte. A kormány ugyanis 1940 októberében már 7 százalékkal emelte a béreket. A munkaberek emelése természetesen nem követte a háborús viszonyok következtében beállott élelmiszer- és iparcikk-drágulást.

448 Sőt, később az egyre növekvő infláció miatt mind nagyobb szakadék keletkezett az árak és a bérek között. A háborús időszakban a közellátást jegyrendszer bevezetésével „oldották meg", hogy teljesíthessék a hadsereg ellátását és mindenekelőtt a németek egyre fokozódó igényét. Bevezették a hústalan napokat, illetve a hús árusításának szabályozását. Ez Balassagyarmaton a következőképpen alakult: hétfőn