Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VIII. AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEGYEDSZÁZADA

A balassagyarmati államügyészség néhány hónap leforgása alatt 210 esetben adott ki vádiratot és ezek közül a bíróság 182 személyt ítélt el.

14 1919 novemberében Huszárok Elemér balassagyarmati lakost, volt vöröszászlóalj parancsnokot 8 havi, Kalina Gyula fodrászt, volt bűnügyi nyomozót 6 havi, Styaszni Miksa szobafestőt 7 havi börtönnel büntették. November 12-én Ammer Jenő nyugalmazott postatisztet összbüntetésül 10 havi börtönnel és 200 korona pénzbüntetéssel sújtották. November 17-én, ifj. Motyovszky Pál balassagyarmati lakos részesült 3 havi fogházbüntetésben. November hó 20-án a bíróság Mollináry (Molnár) Gizellát ítélte el 10 havi börtönre, november 22-én pedig Gáborik József, aki a Tanácsköztársaság alatt a lakáshivatal vezetője volt, összbüntetésül egyévi börtönt kapott.

15 A helyi lap szerkesztője szinte ujjongott, amikor Schwartz Kálmán balassagyarmati politikai-hadügyi megbízottat elfogták. „Lassankint az összes itt működött kommunista vezérek — írta — újra találkoznak a fogházban. A múlt héten Ébneth István főhadnagy fogta el Budapesten véletlenül a vele szembe jövő Schwartz Kálmán volt politikai hadügyi megbízottat és városunk parancsnokát, akit átadott a rendőrségnek." Schwarcz Kálmán 8 hónapi börtönbüntetést kapott.

16 A bírósági tárgyalások sorából kiemelkedett Szíjártó Lajos és társainak pere, akiket a losonci eseményekben játszott szerepük miatt ítéltek el. 1920. február 20-án György Gyula losonci lakost, volt hadügyi-politikai nyomozót összbüntetésül 8 évi fogházra, 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának a felfüggesztésére ítélték. Ugyanakkor Szíjártó Lajost — 1920. március 2—3-án tárgyalta ügyét a bíróság — kilenc évi fogházra ítélték.

17 „Az ország legutolsó kommunista pere" — a Nógrádi Hírlap szerint — 1923. május 12-én folyt le, Richtman Ernő volt hadügyi-politikai megbízott ügyében. A bíróság 10 havi börtönbüntetésre ítélte. Ezzel a perrel is részletesen foglalkozott a helyi sajtó.

18 A megtorlásnak persze a börtönbüntetésen kívül más egyéb módozatai is voltak. A bíróság által elítélteket, börtönbüntetésük letöltése után csak néhány napra engedték haza. Legtöbbjüket rövidesen — különösen azokat, akik a Tanácsköztársaság alatt jelentősebb intézkedéseket hajtottak végre — újra vád alá helyezték és a zalaegerszegi internáló táborba szállították. Az internálást, a járási főszolgabírók előterjesztésére Nagy Mihály alispán rendelte el 5—8 hónapi időtartamra.

19 A helyi sajtó az ellenzék támadásai miatt kénytelen volt foglalkozni az internáló táborral, amelynek szükségességét hoszszasan fejtegette.

20 Ezenkívül egyes volt direktóriumi tagoknak és párttagoknak megtiltották, hogy a községből a csendőrség engedélye nélkül eltávozzanak, illetőleg több hónapon keresztül naponként vagy hetenként jelentkezniük kellett a rendőrségen, ahol jelentkezési lapjukat lepecsételték. Súlyos megtorló intézkedésnek számított az is, ha valakit börtön- vagy fegyházbüntetésének letöltése után katonának hívtak be. A Balassagyarmatról és környékéről behívottakat Egerben és Szolnokon gyűjtötték össze és ott hónapokon keresztül „fehérítgették" (kínozták) őket.

21 A város vezetői bár lelkes támogatói voltak az ellenforradalmi rendszer terrorintézkedéseinek, de a fegyveres testületek, ezen belül az önerőből fenntartott rendőrség helyett inkább az országos karhatalom idevezényelt alakulataira szerettek volna támaszkodni. Ez derül ki a városi képviselő-testület azon határozatából is, amelyet a miskolci katonai parancsnokság keretén belül működő karhatalmi alakulat megszüntetése alkalmából hozott. A városi képviselő-testület 1920. március 3-i ülésén a következő határozatot fogadták