Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

értelmében megszűnt a vármegyei tanfelügyelői hivatal, amelynek feladatkörét a megyei tanács keretében megalakult művelődésügyi osztály vette át. Ez hatósági feladatokat is ellátott. A megyei művelődésügyi osztály — a volt tanfelügyelőség épületéiben — az Andrássy út 4. szám alatt működött. Visnyovszky Rezső tanfelügyelőtől a tanfelügyelőség, majd a művelődésügyi osztály megalakulása után annak vezetését Rehák Antal, Budapestről jött gimnáziumi tanár vette át. A városban is alakult művelődésügyi osztály. A városi munkás-, katona- és földmívestanács május 6-i ülésén választotta meg a „művelődési" tanácsot. A művelődési osztályok megalakulása után megszűntek az iskolaszékek, gondnokságok, felügyelő bizottságok, iparostanonc-iskolái bizottságok, főigazgatóságok stb.

164 „A néptanítók szellemileg, erkölcsileg és anyagilag elnyomott helótái voltak a régi világnak. Ma fel vannak szabadítva a nem szakszerű egyházi és közigazgatási hatóságok befolyásai alól és részükre a Tanácsköztársaság emberi megélhetést biztosított. A vármegyei intézőbizottság és a megye művelődésügyi osztálya elvárja az oktatószemélyzettől, hogy a forradalom ... zászlójától ... nem fog eltántorodni" — írta a megyei hivatalos közlönyben Györgyfy Sándor. A címek és rangok megszűntetésének nagy igyekezetében a pedagógusok megszólítását egységesen „tanító"-vá változtatták, de a beosztás jellege szerint különbséget tettek az elérni iskolai és a középiskolai tanító, valamint az óvodában a játékiskolai tanító között. A pedagógus elnevezés helyett a „nevelőmunkás" kifejezést használták.

165 Az iskolák sok olyan feladatot vállaltak a gyermekek életének szebbé és kulturáltabbá tételéért, amilyenre a régi világban nem is volt lehetőség. A gimnázium épületében július 10-én nyitották meg az átképző tanfolyamot, amelyen kb. 70 helybeli és környékbeli pedagógus vett részt, de létszámuk időköziben is nőtt. Előadójuk Weisz Alajos Budapestről kiküldött „tanító" volt, aki minden nap 9 órától 124g „fejtegette a kommunista társadalmi rend lényegét". A tanfolyam előadója volt Mikó Pál és Horváth Gyula a helyi gimnázium „tanítója" is. A hallottakat szemináriumon dolgozták fel. A négy hétig tartó tanfolyamot végül is nyolcvanötén végezték el, és újabb tanfolyam indítását tervezték. A vizsgán azt figyelték meg elsősorban, hogy a hallgatók közül ki alkalmas népszónoknak, ki tudja mondanivalójával lekötni a hallgatóságot.

166 Az iskolák tartalmi, elsősorban ideológiai munkájának megváltoztatására nagy súlyt helyeztek. Ennek illusztrálására idézzük a megyei direktórium egyik — Györgyfy Sándor aláírásával megjelent — utasítását: „az eddigi vallástani órákon világi tanító vagy tanítónő a növendékek értelmi fokához mért tanításokat köteles tartani az általános erkölcsi szabályokról, a munka jelentőségéről, a felsőbb osztályokban pedig azokról az eszmékről, amelyeket a jelenkor társadalmi forradalmai szültek. Egyházi személyek az iskolákban, intézetekben semmiféle tanítást, előadást nem tarthatnak." A természettudományok tanítását a humán tárgyak fölé helyezték, elsősorban termelési szempontokat tartva szem előtt, de a materialista világszemlélet kialakítása érdekében is. Az iskolát az új rend fundamentumának tekintették: „Ha az iskolában nem úgy nevelik a gyerekeket, a fiatalságot, amint azt a társadalmi fejlődés megköveteli, akkor a társadalom nem fejlődhetik. A régi iskolában sem a gyermeket, se a fiatalságot nem úgy nevelték, hogy az onnan kikerülők világosan láthassanak."

167 A tanintézetekben eltörölték a tantárgyankénti „kalkulusokat". A tanév végi bizonyítványokba „megfelelt" vagy „meg nem felelt" minősítést írtak az elért tanulmányi eredmény-