Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - II. A TÖRÖK HATALOM ÁRNYÉKÁBAN

futóvá lett jobbágyok és nemesek igyekeztek védelmet találni az északibb országrészeken és főleg a palánkkal kerített mezővárosokban, így Gyarmaton is. Mindez azonban csak ideig-óráig tartó új otthont biztosított számukra, mivel Ferdinánd király 1547-ben csak öt évre szóló békét tudott kötni a törökökkel.

8 Az 1547. évi országgyűlés ismét sürgette a kijelölt végvárak királyi katonaság általi megerősítését. A védelmi igények felmérése alapján készült el 1548-ban a helytartótanács javaslata. Ez Gyarmatra 25 lovast és 50 gyalogost (hajdút), Szécsónybe 1000 lovast és 500 gyalogost, (Ipoly-)Ságra pedig 100 lovast és 50 gyalogost irányzott elő. Ezzel szemben 1549-ben Gyarmaton csak 25 gyalogos, Szécsényben ugyanennyi, Ságon pedig csak 24 lovas és 50 gyalogos állomásozott. Nem is telhetett többre, mert a gyarmati 25 hajdúnak is csak évi 600 ft-ot, azaz havi 50 ft-ot tudott a kincstár kiutalni. 1550-ben némileg javult a helyzet, mert Gyarmaton 25 huszár, Szécsényben 50 gyalogos és Ságon 100 huszár és 50 gyalogos volt már található. Azt, hogy a királyi katonaság mellett volt-e még a földesurak által is fenntartott haderő ezekben a városokban, nem tudjuk igazolni. Ugyanakkor az 1548. évi helytartótanácsi tervezetben javasolt létszámot 1550-ben még csak Ipolyságon állomásoztatták, a katonai központtá alakítandó Szécsónybe viszont még mindig csak egy gyalogos szakaszt tudtak a régi mellé vezényelni.

9 1550 szeptemberében — a még érvényben levő béke ellenére — a portyázó törökök megtámadták Ipolyságot és Szécsényt. Ez utóbbi helyen egyedül a bírót hurcolták el, valamint lovakat és ökröket hajtottak el. A támadást Horváth Bertalan gyarmati kapitány torolta meg, aki 1551. augusztus 1-én embereivel egy rejtett üregen át — aminek létét egy török szökevénytől tudta meg — behatolt Szanda várába. A 150 főből álló török őrség zömét lekaszabolták. 10 A Szanda vára elleni támadásnak nem volt maradandó sikere. Sőt, maga Gyarmat is egyre nehezebb helyzetbe került. Védelmének alapos meggyengítéséhez az is hozzájárult, hogy Horváth Bertalan várkapitányt 1552 nyarán, amikor ügyei intézése végett Bécsbe akart utazni, a Piri aga vezetésével portyázó törökök Gyarmat és Ipolyság között elfogták. A kiváló katona élete végéig a konstantinápolyi Héttorony foglya lett. így történt, hogy Drégely vára 1552. július 9-i eleste után Gyarmatnak nem volt megfelelő parancsnoka.

11 Telekesi Imre 1552. július 13-án ezt — mint újabb értesülést — jelentette Komáromból Nádasdi Tamás főkapitánynak: „Az Dreghel várát megvették [a törökök] és Sághból kimentek [a magyar katonák]. Gyarmathban csak azt várják, hogy ha reájok indul az had, ottan kimennek belőle ... az basa népe pedig Sághoz nem messze táborban vagyon." Amikor Telekesi a levelet írta, Gyarmat sorsa már valójában beteljesedett. A budai Ali basa ugyanis július 12-én Szécsény alá vonult hadaival, Gyarmat tehát 10-én vagy 11-én került a törökök kezére. Tinódi Lantos Sebestyén erről így emlékezett meg: „Ságra és Gyarmatra basa el eredé, de a két kastélyba ő egy embert se léte." Teufel Rézmán tábornok pedig a következőket írta 1552. július 20-án kelt levelében Nádasdinak a Léva melletti táborból, ahonnét jelentős hadával ki sem mozdult, hogy segítséget nyújtson az Ipoly menti váraknak: „A budai basa elfoglalván Drégely várát, a gyarmati és szécsényi várak őrsége felgyújtván a várakat, pusztán hagyta. A török azonban Szécsényt megrakta 600 emberével." A Gyarmat elestéről tudósító egykorú források adatait Katona István így foglalta össze: „Gyarmatot, a Balassa család lakóhelyét, megijedve azok, akik