Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - I. A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG

rangot adtak a falvak jobbágylakosságának és ezért településeiket a kor mezővárosainak, lakóikat pedig mezővárosi „polgároknak" tekinthetjük.

28 Balassagyarmat esetében a fentiekre nézve semmi biztosat nem tudunk, de ha figyelembe vesszük a Balassa-ősök egyéb telepítésein adott jogokat, akkor városunk „mezővárosi" jellegét már 1247-től kezdődően számításba vehetjük.

29 A Balassa-ősök is ugyanolyan jogokat adtak telepeseiknek, mint amilyeneket a XIII. század második felében a király, az egyházi és a világi nagybirtokosok adtak a latinul „colonus"-oknak vagy „hospes"-eknek, azaz „részes művelő"nek vagy ,„vendég"Hnek nevezett, községi önkormányzattal rendelkező telepeseiknek, akik a földesurakkal szembeni kötelezettségeiket — amelyek, nagysága és milyensége településenként változott — közösen teljesítették. Ez a közösen vállalt kötelességteljesítés különböztette meg ugyanis leginkább a szabad telepeseket az egyéni kötelességteljesítésre kötelezettektől, a falvak lakóitól. Balassagyarmat esetében az, hogy a toronyerőd tövében meghúzódó település egyúttal uradalmi központ is, még nem bizonyíték a szabad települések sorába való tartozásra, hisaen számos jobbágyfalu ilyen „váras" hely volt. Az sem bizonyíték, hogy Gyarmat 1330-ban már vásáros hely, mert ugyanebben az évben a közeli Hugyag is az volt.

30 Balassagyarmat jogállására nézve az a feltételezés látszik a legeliogadbatóbbnak, mely szerint ez a XIII. század második felében telepesi jogokkal és kiváltságokkal rendelkező libera villa — Csák Máté birtoklása következtében — 1302—1308 táján elveszítette jogait, így azok újraéledéséről csak 1321 után — a Balassák kezébe való visszakerülésével — beszélhetünk, amikor országosan is új irányú gazdasági fejlődés vette kezdetét. Lehetséges, hogy ekkor olyan úrbéri megállapodás jött létre a lakosság és földesurai között, ami a „vásáros falu" jobbágyfalvak sorából való kiemelkedését mozdította elő. Gyarmat lakosságának a földesuraihoz való viszonyára ténylegesen csak egy 1375-ben keletkezett oklevélből lehet következtetni. Eszerint Györgynek — Byter fia Péter fiának, azaz az 1374-ben Gyarmatra nézve új adományt nyert György' királyi testőrnek — Gyarmath faluban (villa) lakó jobbágyai voltak Guren bíró (villicus), Helaech fia János és Zomor fia István.

31 De az eddig első név szerint ismert gyarmati bíró és lakosok „jobbágy" mivolta egyedül az úrbéri kötöttségekre utal. így az sem mond többet, hogy 1388-^ban Miklós fia Balázs két nagygyarmati jobbágyától Terbegeci Debák fia István három tehenet vett el, de nem dönti el ezt az az oklevél sem, amely szerint 1385-ben Holicsi Jánost, a fenti Györgynek Gyarmaton lakó jobbágyát, rokona, Miklós fia János elhurcoltatta.

32 Területi vitáikra is sor került a szomszédbirtokosokkal. 1400 őszén a kóvári és kiscsalomjai nemesek Gyarmathi Balázs fia Miklós mesterrel pereskedtek. Az országbíró a sági (Ipolysági) konventet bízta meg a határjárással, amiről azután 1400. november 9-én bizonyságlevelet állítottak ki. Ekkor mutatta fel Gyarmathi Miklós IV. Béla király 1247. évi oklevelét a gyarmati határ leírásával. Ennek alapján kezdték meg azután a határjárást a szügyi nemesek birtokával érintkező részen. A két határjárás egybevetéséből

33 kiderül, hogy 1247 óta már létre jött az az új országút, amit a későbbi források Visegrádi útnak neveznek, egy újabb nagyút számára híd épült a terbegeci patakon is, s az egy szál égerfa már égerfássá lett. Ugyanakkor a gyarmati határ minden neve magyar és ebből következően a lakosai nem idegen ajkú telepesek, hanem magyarok.