Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

jónevű intézmény volt. 1879-ben Simor János hercegprímás az angolkisasszonyokat elhelyezte Balassagyarmatról. Helyükbe 1880-ban irgalmas nővéreket telepített, akik a 6 osztályú katolikus leányiskolát vezették. Az iskolának a század végén közel 200 növendéke volt, köztük protestánsok és izraeliták is. Az iskolát anyagilag az esztergomi érsek támogatta. A Lángné Hummer Franciska-féle „nőnevelő" magániskola 1869-ben mint 6 osztályú elemi leányiskola nyilvános jellegű lett. Az intézet elismerten jól működött, de 1882-ben a fenntartó elköltözése miatt megszűnt.

118 Az 1870^es években az evangélikus iskola két felszereletlen tanteremben, két tanítóval működött. A 80-as évek végén viszont 4 osztályú osztatlan és vegyes népiskola egy tanteremmel. A helybeli újság 1893-ban a következőket írja az evangélikus iskoláról: „Faláról nemcsak a vakolat hulladozik, de azokban egész üregek vannak kivájva. A tantermet, mely legfeljebb csak 60 gyermek befogadására alkalmas, 102 mindennapi tanköteles használja, s miután ily nagyszámú gyermeket ott elhelyezni nem lehet, kedvező időjárás alkalmával azok egy része az iskola udvarára vonul ki, hol minden felügyelet nélkül, tehát magára hagyottan tanul." Mivel a tanulók számának további növekedésére számítottak, ezért 1898-ban két tanterművé és 6 osztályúvá fejlesztették az iskolát, két állandó tanerővel. Az iskola fejlesztésében jelentős szerepe volt Baltik Frigyes evangélikus püspöknek. Az evangélikus iskola tanulóinak száma az 1897/98-as tanévben 92 (60 fiú és 32 leány) s ezenkívül 25 ismétlő iskolás. Az 1900/01. tanévben 77 tanuló és 42 ismétlős járt az iskolába.

119 Az izraelita iskola 1867 után 4 osztályú vegyes népiskola volt, 4 tanteremmel. Az iskolában a magyar nyelvtant 1868-ban kezdték tanítani, addig csak a hébert és a németet oktatták. Ezen a téren a kezdeményező a kiváló Steiner Gábor volt. Az izraelita iskola épülete 1890-ben tűzvész áldozata lett, de néhány hónap alatt újjáépítették. Ekkoriban halt meg az iskola nagy jótevője, Weisz Salamon iskolaszéki és hitközségi elnök. Az izraelita iskola tanulóinak száma 1891/92-ben 289 volt.

120 A görögkeleti (szerb) iskola, amely korábban a lelkészlakban működött, 1867 után tanulók hiányában hamarosan megszűnt. Ha netán voltak görögkeleti vallású tankötelesek, azok vagy Szentendrére mentek a szerb iskolába, vagy a helybeli katolikus iskolába jártak.

121 Az 1874-ben létesített állami elemi iskola a VKM által vásárolt és átalakított emeletes épületben kapott helyet. Az iskola épülete akkor még szabadon álló, szilárdan épített ház volt, amelyben 4 tantermet, 2 segédtanítói helyiséget, egy tanácskozószobát és mellékhelyiségeket rendeztek be (később az egyik emeleti termet igazgatói lakássá alakították át). A főépület folytatásában az udvarban húzódott egy négyablakos tanteremből és előszobából álló földszintes épület. A 450 négyszögöles beltelek tornatérül is használható udvarra és kertre oszlott. Az udvar részben fásítva volt, s jó kúttal rendelkezett. 1876-tól Steiner (Kemény) Gábor lett az iskola igazgatója, aki évtizedeken át nagy ügybuzgósággal és hozzáértéssel vezette az intézményt. A tantestület tagjainak száma általában 4—5 fő volt. Az 1892/93. tanévben azonban az időközbeni eltávozások miatt csak két férfi nevelő maradt az iskolában, s így a fiúosztályokat (I—II. és III—IV.) össze kellett vonni. Ugyanakkor megnyílt az épületben az állami elemi osztatlan leányiskola is egy tanítónővel. Miután a következő tanévben második tanítónőt is kineveztek, a leányok 4 osztályát (2—2 osztály összevonásával) ketten látták el. Az állami iskolában már 1878ban a szegény gyerekek segélyezésére alapot létesítettek, sőt később 1000 ft-os