Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG
sában indulhatott meg. Az 58 km hosszú aszód—balassagyarmati vonal 139£>. augusztus 15-én nyílt meg. A balassagyarmat—losonci szakasz megnyitására szeptember 12-én, illetve teljes hosszában csak december 1-én kerülhetett sor, mert az Ipoly áradása miatt a szécsényi rétek sokáig víz alatt álltak, és akadályozták a munkát. 97 A város a 90-es évek végén kérte, hogy mint az aszódi vasútvonal főrészvényese, a vasúttársaságnál igazgatósági vagy felügyelő bizottsági tagságot kapjon. Ezt a kérelmét teljesítették is. Az aszódi vonalon még 1896-ban több kisiklás történt és baleset is előfordult. Balassagyarmat vezetősége többször fordult a MÁV igazgatósághoz a közlekedés gyorsítása érdekében. A balassagyarmat—csatái vonalat 1897-ben a miskolci üzletvezetőség hatáskörébe utalták, amelyhez az aszódi vonal is tartozott. Ebben az időben költözött 35—40 vasúti munkáscsalád Balassagyarmatra. 1897. május elsejével új menetrend lépett életbe: mindegyik irányban 3—3 pár vegyesvonat közlekedett a fővonalakhoz csatlakozva; Balassagyarmat és Csata között 3 pár tehervonat is közlekedett (ami komoly teherforgalmat jelentett, mert a személyvonatok is vittek teherárut). Aszód—Balassagyarmat—Losonc között 2 pár, Balassagyarmat— Losonc között ezenkívül még 1 pár tehervonat közlekedett. 98 A drégelypalánk—verőcei (váci) vasútvonal kiépítésére az első komoly törekvés csak 1892-ben volt. Ez a vonal nem volt annyira közvetlen érdeke Balassagyarmatnak, de Budapest megközelítése ezen mégis könnyebben történhetett volna. A vác—drégelypalánki vasútvonal építésére 1907-ben került sor. A vasút sokoldalú jelentősége teszi érthetővé, hogy a város nagy gondot fordított rá, s mindent elkövetett, hogy a vasúti közlekedést javítsa (rövidebb menetidő, jobb csatlakozás, kényelmesebb kocsik, megfelelőbb váróterem). Balassagyarmat a vasútvonalak kiépülésével mellékvonali csomópont lett. Ezek a vonalak jelentős területeket kapcsoltak be nemcsak a közlekedési hálózatba, hanem a sokoldalú gazdasági vérkeringésbe is, amivel a fejlődés egyéb lehetőségeit is javították. A közlekedésben és szállításban kisebb-nagyobb szerepe volt az akkori közúti járműveknek, a személy- és teherszállító fogatoknak (ló- és ökörfogatoknak), valamint az iparengedéllyel rendelkező bérkocsisoknak, fuvarosoknak, akik nagyrészt főfoglalkozásként végezték munkájukat. A vasútvonalak működésének, a közlekedés, a szállítás és a posta fejlődésének döntő hatása volt az építkezések meggyorsulására, a társadalmi viszonyok alakulására, a város kulturális életére is. 99 A tőkés fejlődés velejárójaként nagy váltózásokan ment át Balassagyarmat társadalma is. Ennek egyik legszembetűnőbb jele egyfelől egy viszonylag szűk réteg meggazdagodása, másfelől pedig a dolgozók (parasztok, kisiparosok) jelentős részének proletarizálódása. A foglalkozási megoszlás pontos megállapítása a XIX. század utolsó harmadára vonatkozóan azonban rendkívül nehéz feladatot jelent, mert az egyes népszámlálások foglakozási ágak szerinti csoportosítása eltérő, nem felelnek meg a tényleges társadalmi tagozódásnak, így egyaránt a mezőgazdaságból élők között szerepeltetik a kimutatások a 30—40 holdas gazdákat, az 1—2 holdas szegényparasztokat és az agrárproletárokat (akik nem cselédek). Hasonlóan nehéz megállapítani a közlekedésből élők társadalmi helyzetét, mert létszámukban szerepelnek a szállítási vállalkozók, vasúti hivatalnokok, mozdonyvezetők, rakodómunkások, kocsisok stb. is. A város határában a Zichy-szeniorátusnak „többszáz holdas" birtoka volt, ezenkívül a gróf Forgách, majd a gróf Wenckheiim családnak volt kb. 200—300 holdnyi birtoka. Még további 10—12 birtokosnak volt 100 hold körüli földje:
