Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

kölcsönt. A pénzintézetek növekvő szerepere és befolyására utalt, hogy pénzforgalmuk állandóan növekedett, s már működésük első évében kb. 3000 ft nyereséggel dolgoztak. A Népbank évi összforgalma 1897-ban 9,2 millió ft volt, a Takarék- és Hitelintézeté pedig 9,4 millió ft. A bankok évi tiszta nyeresége növekedett, így a részvények utáni osztalék is. A Balassagyarmati Takarékpénztár tiszta nyeresége 1882-ben 19 500 ft, 1898-ban pedig 35 000 ft, a Népbanké ugyanezen években 13 000, illetve 16 200 ft volt.

92 1867 után a biztosító társaságok képviseleteit, ügynökségeit is megtaláljuk Balassagyarmaton. Igen korán szerepel az Első Magyar Általános Biztosító Társaság kirendeltsége, majd az 1870-es évektől már az Adria Biztosító, a Trieszti Biztosító és az Osztrák Elemi Biztosító képviseletei is tevékenykedtek. 1900 körül a Gazdák Biztosító Szövetkezetének az ügynöksége szintén működik a városban. A város biztosította saját épületeit tűzkár ellen, sőt 1900-ban a városháza hivatali helyiségeit betöréses lopás ellen is. Az 1890-es években az újságok az osztálysorsjátékot hirdették Balassagyarmaton.

93 A kiegyezés után a város úthálózatát közel két évtizedig igen rossz közutak alkották. Ezek az év egy részében járhatatlanok voltak, gyakran lehetett látni sárba feneklett szekereket. Egyedül a Vác és Kassa felé vezető út volt tűrhető állapotban, mert ez már a XV. századtól fontos kereskedelmi összeköttetést teremtett Magyarország és Lengyelország között. Ez az út nem vesztett jelentőségéből a budapest—váci vasútvonal megépítése után sem. 1867-ben nemegyszer, utána is a rossz utak miatt nem tudják biztosítani a város tüzelővel való ellátását. Az elöljáróság kéri a megyét, hogy a volt utakat addig ne szüntessék meg a tagosítások miatt sem, míg új utak nincsenek. Továbbá javasolják néhány létfontosságú új út kiépítését.

94 A tőkés fejlődés útjára lépett mezőgazdaság, ipar és kereskedelem fokozott mértékben igényelte a megfelelő közutakat. Veres Pál alispán az 1873. májusi közgyűlésen jelenti be, hogy az egész megyében nagyarányú építkezés kezdődött el. A következő évben elhatározták azoknak a községi és vicinális utaknak a kiépítését, amelyek vasútállomáshoz vezettek, s több községet kapcsoltak össze. Az útépítés terén a 80-as években mutatkozott lényeges előrehaladás, de a legnagyobb gondokat változatlanul a pénz-, illetve a tőke hiánya okozta. Ezen a helyzeten enyhített valamennyire a közúti adó bevezetése. A megye utasítására 1888-ban Baintner Ottó vezetésével útbizottság alakult. Ennek szorgalmazására már ebben az évben megkezdték a vác—balassagyarmat—kassai állami út városon áthaladó szakaszának kőburkolatos építését. Egyéb fontosabb utak rendbehozatalát Scitovszky alispánsága idején kezdték meg. Ezt a vasútépítés megkezdése után is folytatta Török Zoltán alispán, aki a megyei utak építésére 800 000 koronás kölcsönt eszközölt ki. Megindult a vicinális utak építése is, mert a községek nagyobb áldozatot vállaltak a jó utak előnyeit megismerve. A vármegye 100 000 K anyagi támogatásban és előnyös kölcsönökben részesítette az útépítő falvakat. A közutak javulására utal 1890-ben az a megállapítás, hogy a balassagyarmati közutak szinte mind kiválóak. A Közigazgatási Bizottság ülése 1893-ban pedig azt állítja, hogy utaink teljesen kifogástalanok.

95 A századfordulóra tehát Balassagyarmat közúti hálózata lényegesen megjavult. A megye nagyobb helységeivel és Váccal jó utak kapcsolták össze, a környékbeli községek legtöbbjével való összeköttetése is megfelelő volt. A Balassagyarmaton áthaladó budapest—kassai állami útból ágazott ki észak felé az Ipoly hídján átvezető megyei út Kékkőig és a zólyomi határig. Ugyancsak az országos útból ágazott ki dél felé a Galga völgyében az Aszód irányába