Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

felhasználni. 1895-ben a vasútépítésre csak 40 000 ft-ot szavazott meg, erre válaszként Balassagyarmat képviselő-testülete a nép szegénységére és Losonc kevés jegyzésére való hivatkozással beadványban kérte a megyétől a korábban vállalt 90 000 ft értékű törzsrészvény felére való leszállítását. Az ellentét annyira éles és köztudomású volt még a szomszédos megyékben is, hogy a honti Ipolyvölgyi Hírlap is megemlékezett róla 1895-ben: „A nógrádiak megkapták az aszód—balassagyarmat—losonci vonalat és azután — összevesztek rajta. Mi hontiak először összevesztünk s természetes, hogy azután nem kapjuk meg azt, akit vagy amit szeretnénk, óhajtanánk."

38 De kiújultak az ellentétek közigazgatási téren is. Erre utal a Losonc és Vidéke 1893. augusztus 12-i számának egyik cikke is, amely azzal foglalkozik, hogy a régi megyei beosztás nem felel meg a kor megváltozott viszonyainak, s így sokáig nem tartható fenn. Az ellentétek enyhülésének jele viszont a Balassagyarmaton tervezett millenáris alkotások költségeinek egyhangú megszavazása a törvényhatósági közgyűlésen. A Nógrádi Lapok 1893 novemberében ezzel kapcsolatban a következőket írja: „A Losonc és Vidékének legutóbbi számának a Balassagyarmat és vidékére nézve kissé sértő cikkből következtetve azt hittük, losonci testvéreink lihegő bosszúérzettel támadják meg a millennáris javaslatokat, melyek a vármegyei székhely erősítése céljából is, Balassagyarmat részére nagyobbszabású alkotásokat (megyei közkórház, főgymnásium, stb.) biztosítanak. Azonban kellemesen csalódtunk." Majd így folytatja: „Ez oly szép és nemes cselekedete volt a vármegye bizottmányának, mely ragyogó betűkkel jegyezhető be a vármegye monográfiájába. A losonciak ebben az ügyben valóban dicséretre méltó lovagias magaviseletet tanúsítottak, ami a balassagyarmatiak részéről alkalomadtán nem fog viszonzatlanul maradni." Ugyanekkor a losonci lap a millenáris tervezeteket úgy tüntette fel, mintha azokat csak a város érdekében szavazta volna meg a bizottság, s ismét előhozakodott Balassagyarmatnak szerinte „méltatlan székhelyiségével", sőt a jószomszédságban levő Szécsényt is féltékennyé próbálta tenni Balassagyarmatra.

39 A két város közti ellentét megnyilatkozásai között csak egy esetről tudunk, amikor a szomszédsági jó viszony hangján, udvarias formában érintkeztek egymással a 90-es években: Losonc képviselő-testülete 1896 júliusában Reményi Károly balassagyarmati bíró halála alkalmából mély részvétét fejezte ki. Ennek viszonzásaként Balassagyarmat közgyűlése Losonc „közönségének figyelméért s őszinte érdeklődéséért" köszönetét tolmácsolta. Ha az ellentétek nem is szűntek meg egészen a két város között, a század végén mégis fokozatosan enyhültek. A város ellenzéki szelleme kezdetben a részben még idegen (osztrák) tisztek vezetése alatt álló katonaság Balassagyarmatról való áthelyezésének követelésében jelentkezett. A város vezetősége 1867 júniusában kérte a főszolgabírót a katonaságnak a városból történő elhelyezése érdekében, mert a katonák magánházaknál való elszállásolása nagy teher volt, és sokféle jogtalan követeléssel léptek fel. Amikor a kormányzati szervek laktanya építését vették tervbe, a város egyáltalán nem volt hajlandó vállalni a költségeket, önkényeskedéseikre való hivatkozással továbbra is sürgette az idegen katonák távozását, később pedig a városban levő összes katona elhelyezését kérte arra hivatkozva, hogy bántalmazták a lakosságot, fosztogatták az utcán járókat s minden héten visszaéléseket követtek el. Az eredmény az volt, hogy a katonaság felét 1868 elején Szécsénybe helyezték át, az idegeneket pedig rövidesen kicserélték magyarokkal.

40