Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - I. A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG
Az Ipoly völgyebe vezető út dunai átkelőhelye a nógrádverőcei híd volt. Hatalmas méretű őrtorony szolgált védelmére, amelyhez hasonló falazatú építményt Rétságon is felismerni véltek/ 1 Ennek az útnak városunk területén is lehetett egy, az Ipoly északi partjára irányuló átkelő szakasza. A II. század derakán az Ipolyig előnyomuló markomanok és kvádok többször betörtek Pannóniába. Marcus Aurelius császár 173-ban személyesen vezetett hadat ellenük, és ekkor a római légiók az Ipoly völgyén felfelé haladva a Diósjenői-Jtónál vívták meg egyik győztes csatájukat. 357-ben ós 358-ban Coxistantius császár vezetett hadat a Börzsöny vidékén élő kvákok ellen, de azok nem fejtettek ki ellenállást, hanem a Cserhát erdőségeibe húzódtak. 5 Mindkét császár hadjárata alkalmával a római légiók járhattak városunk területén. A hunok 380-ban jelentek meg a Kárpát-medencében és 395-ben Pannóniát is elfoglalták. A Sajótól az Ipolyig terjedő hegyvidéket és annak völgyeit csak gyéren szállták meg és így annak régi lakosai viszonylag zavartalanul élték tovább életüket. 453-ban meghalt Attila és 460-ban a hunok kiürítették a Kárpátok övezte területet. Ekkor vidékünkön a szkír nép uralma következett be. Ezt 567^től kezdődően az avarok uralma váltotta fel, akiknek második bevándorló csoportja, a 670 táján feltűnő „kései avarok" vették birtokukba vidékünket. Űj hódítókónt a frankokkal szövetséges — és 803-ban vidékünket is megszálló — bolgárok jelentek meg. 865-től kezdve már a keresztény bolgár állam nógrádi dukátusa területéhez tartozott az a földdarab is, ahol a vidékünket 900 táján megszálló honfoglaló őseink Gyarmat nevű települése kialakult. 6 A honfoglalók és a várjobbágy falu Városunk alapítóinak magyar voltát a Gyarmat név teszi vitathatatlanná. A X. század derekán hiteles magyar forrás — Árpádházi Tormás és Bulcsú vezér elbeszélése — alapján írta le Konstantinos Porphyrogennetos bizánci császár a magyar törzsek névsorát, ami egyúttal a honfoglalók hadrendjének is megfelel. Minden jel arra mutat, hogy a nomád feudalizmus magasabb fokán élő őseink sorában a szegényebb sorsú szabadok állandó jellegűnek nevezhető katonai feladatokat láttak el a törzsfők, a vérszerződés óta pedig a fejedelem szolgálatában. Törzsi származásukra utaló hadrendi egységekbe sorolták őket, és szállásaik is törzsi neveket viseltek. Elsősorban az ő soraikból kerültek ki az őrök [ewri] és a várjobbágyok. A jobb körülmények közt élő nemzetségek tagjai csak esetről esetre — amikor a véres kardot körülhordozták — voltak kötelesek hadba szállni. Ez a középréteg a nemesség magva. Birtokait saját vagy átvett nevekkel jelölte. Az állandóbb katonai szolgálatra kötelezettek falvainak nevei a vérszerződés előtti törzsi hovatartozásuk, a Konstantinos-féle felsorolás pedig hadrendi beosztásuk emlékét őrzi. Ezt a Kürt-Gyarmat hadtest neve is igazolja, mert helyneveink sorában a 21 Kürt és a 19 Gyarmat törzsnév sohasem fordul elő összevontan. Nézzük meg azonban a nyolc honfoglalás kori hadtest hadrendi beosztását:
