Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG

ianok voltak. A közutakon a forgalmat általában lovas kocsik és ökrös szekerek bonyolították le. A személyforgalomban és a nagyobb távolságra történő teherszállításban mindinkább a lófogatok játszottak nagyobb szerepet, a szomszédos falvak terményeinek szállítását viszont rendszerint ökrös fogatokkal végezték. A kereskedők nagyobb áruszállítása társzekereken történt. Az önkényuralom időszakában sem Balassagyarmaton, sem a közeli környéken még nem volt vasút. Mindössze csak a régi Nógrád megye nyugati „szélét" érintette — a Duna bal partján haladó — vác—szobi vasútvonal, amelyet egyébként a balassagyarmatiak is egyre (gyakrabban vettek igénybe a Budapestre, illetőleg a távolabbi vidékekre történő utazás és szállítás esetén. A várost közvetlenül érintő vasútépítési terv 1854-ből származik. Ebben az évben ugyanis Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Nógrád megyei földbirtokos — Kapy Endre megyei biztos támogatásával — Budapesten értekezletet hívott össze. Itt vitatták meg az Ipoly—Sajó völgyi vasútvonal (Szob— Ipolyság—Balassagyarmat—Losonc—Rozsnyó) tervét, sőt rövidesen engedélyt is kaptak a munkálatok megkezdésére. A terv azonban pénzhiány miatt nem valósult meg. Hasonlóan nem járt sikerrel Zichy Ferenc főispán 1861. évi próbálkozása sem, amely az Ipoly—Sajó völgyi Társaság létrehozására irányult. 1862-ben vetődött fel az Ipoly völgyi vasút kérdése. De a leendő vasút jelentőségét illetően még meglehetősen eltérőek voltak a vélemények. Ezt tükrözték a Felvidéki Magyar Közlönyben Balassagyarmat jövője című írás alábbi sorai is: „Egyébként a vidéki városok sok emelkedésére nézve nem lényeges dolog a vasút, sőt nagy kérdés, váljon a bolti kereskedés és a mesterségekre nézve nem éppen hátrányosne, mert a módosabb osztály a gyors és olcsó közlekedés által Pestről, Bécsből látná el szükségeit, mely esetben a vidéki kereskedő és iparos nem emelkedhetik." Majd nem sokkal lejjebb így folytatódik a cikk: „A vasút hasznos a gazdaközönségnek, a terménykereskedőknek, de nem a vidéki iparosoknak, boltosoknak." Egy-két hónap múlva azonban — amikor arról értesültek, hogy az amúgy is fejlettebb Losonc vastutat kap — gyökeresen megváltozott a város vezetőségének és polgárságának a véleménye az építendő vasútról. Felismerték, hogy Losonc és a környékbeli községek bekapcsolása a vasúti hálózatba, ugyanakkor Balassagyarmat vasút nélkülisége még csak növelné ez utóbbi lemaradását az előbbivel szemben. Hiszen Balassagyarmat elveszíthetné piacának, gazdasági vonzáskörének jelentős részét, és nem részesülne az olcsó és jó közlekedés, szállítás előnyeiben sem. Az, hogy a város most már maradéktalanul a vasútépítés híve lett, kitűnik a Felvidéki Magyar Közlöny 1863. január 20-i számának vezércikkéből is. E szerint az Ipoly völgyi vasút (Vác—Ipolyság—Balassagyarmat—Losonc—Fülek) megépítése nemcsak Balassagyarmat, hanem lényegében az egész megye érdekében álló lenne, még Hont megye egy részét is kedvezően érintené. Ugyanakkor a tervezett hatvan—losonci vasútvonal csak a megye „jelentéktelen" hányadának érdekeit szolgálná.

68 Ennek eHenére Losonc vasútépítési „óhaja" néhány év múlva megvalósult, Balassagyarmatnak viszont még évtizedekig kellett várnia, hogy hozzájuthasson a vasúthoz, a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés e fontos feltóteléhez. Már az önkényuralom előtt is működött postahivatal a városban. 1852-ben — a sok kormányhírnök miatt — a városnak állandóan 4 lovasfogatot kellett tartania. A posta már ekkor kétségtelenül fontos szerepet töltött be a hírszolgálatban és a levelek továbbításában. A postai küldeményeket több irány12* 179