Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
dacára munkáslétének és szoc. dem. tag létére nem így gondolkodik, az tudatosan vagy öntudatlanul osztályunk ellenségeit erősíti, egyben önmaga alatt vágja a fát." 231 Az együttműködés helytelenítői természetesen ellenezték a két munkáspárt egyesülését is a szociáldemokrata párt 75 éves múltjára, önállóságának szükségességére, a tömegekkel való szoros kapcsolatára hivatkozva. Az SZDP központnak küldött jelentéseikben azt állították, hogy a két munkáspárt egyesülése melletti megnyilatkozásokat az MKP aktivistái erőszakolják ki a szociáldemokratáktól. 232 A nógrádi kommunista párttagság többsége megértette a munkáspártok egyesítésének szükségességét. A pártszervezetek régi tagjai — akik ugyan nehezen felejtették a Peyer-féle szociáldemokrata vezetés munkásáruló politikáját — ugyanakkor bizalmatlanul fogadták az egyesülés gondolatát, többen nyíltan ellenezték azt. Mások egyetértettek ugyan a fúzióval, de csak szavakban, mert sietve hozzátették: „mihamarabb meg kell majd ezektől szabadulni". 233 A szociáldemokrata pártban a nyilvántartott tagok közül egyre többen hagyták abba a tagdíj fizetését. 1947 decemberében a megyében 8125 tag közül már csak 5801 fizető tagot tartanak nyilván. 234 A szociáldemokrata taglétszám fokozatosan csökkent, míg a kommunista párt tagjainak száma 1947 végétől állandóan emelkedett. A két munkáspárt egyesülését megelőző 1948. január 18-i megyei pártkonferenciával bezárólag több mint 8000 fővel gyarapodott a taglétszám. 235 Az MKP tehát vitathatatlanul megszilárdította vezető helyét a megyében. Az 1948. januári III. megyei pártkonferencia határozata kimondta: „... a történelmi helyzet megérlelte a két munkáspárt egyesülésének gondolatát és akik ezt akadályozzák, azokkal szemben kíméletlenül fel kell lépni". Nagy figyelmet szentelt a konferencia a párt erősítése kérdésének. Hangsúlyozta, hogy a meginduló tagkönyvcsere kapcsán a korrupt, megbízhatatlan, karrierista elemek eltávolítása erősíti a párt sorait. A küldöttek azonban azt javasolták, hogy tűzzék ki célul a 40 ezres taglétszám elérését. (1948 januárjában a kommunista párttagok száma meghaladta a 35 ezer főt a megyében.) Egy esetleges taglétszámnövelési kampány természetesen nem volt kívánatos, ellentétben állt a párt törekvéseivel. A küldöttek szólottak emellett a reakció mesterkedéseiről, a rémhírterjesztésről, az üzemek helyreállításáról, bővítéséről, valamint a falujárás tapasztalatairól, a politikai munka eredményeiről, illetve gondjairól is. 236 A III. megyei pártértekezlet után mind több szociáldemokrata párttag kérte felvételét az MKP-be; közöttük igen sok tisztviselő és olyan egyén, akik nyilvánvalóan egzisztenciális okokból kísérelték meg az átlépést. Az MKP az ilyen elemek soraiba való beáramlásának, de emellett az SZDP széthullásának megakadályozása végett 1948 február végén három hetes tagzárlatot rendelt el. 1948 februárjában ugyanis úgy felgyorsult a szociáldemokraták átáramlása a kommunista pártba, hogy egyes területeken attól kellett tartani: „nem lesz kivel egyesülni". Ezzel egyidőben az SZDP-ben tagfelülvizsgálat indult meg, amit az egységbizottságok hajtottak végre. Általában jól, de nem hibátlanul. Hibákat mind a kommunisták, mind a szociáldemokraták követtek el az egységbizott6 Nógrád megye története Sl
