Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
A MEGYE KOMMUNISTÁINAK HARCA AZ MKP III. KONGRESSZUSA HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT, A JOBBOLDALI ERŐK ELSZIGETELÉSÉÉRT, A GAZDASÁGI ÉLET STABILIZÁLÁSÁÉRT A Kommunista Párt 1946. szeptember 29. és október 1. között ülésező III. Kongresszusa a népi demokratikus rend kiteljesítését tűzte ki célul, s megállapította, hogy a „népi demokrácia út a szocializmushoz". 107 A kongresszus hitet tett a koalíció, a pártszövetségen alapuló kormányzás mellett, ugyanakkor követelte, hogy a pártszövetségből el kell távolítani a burzsoázia képviselőit, szorosabban össze kell fogni a koalíciót, s meg kell szilárdítani benne a két munkáspárt egységét, a munkásosztály vezető szerepét. — „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból!" — adta ki a párt a jelszót. A fenti jelszó magában foglalta a koalíciós pártok megtisztításának és az exponált jobboldali személyeknek a pártokból és az államhatalomból, valamint az igazgatási szervekből, való eltávolításának követelését is. Mindez feltételezte a Baloldali Blokk fenntartását, összefogott erejének érvényesítését. A hatalom balratolódása révén a magyar népi demokráciát a munkásosztály, a parasztság és az antifasiszta burzsoázia államából a munkásosztály és a dolgozó parasztság államává kellett átalakítani. A hatalom jellegében történő változás feltételét a tulajdonviszonyok fokozatos megváltoztatása jelentette, ahogy azt a kongresszus jelszava is világosan érzékeltette: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!" Ennek megfelelően a kongresszus a nagytőkés tulajdon további szűkítéséért, illetőleg felszámolásáért szállt síkra és mindenekelőtt a nagybankok államosításáért. A társadalmi szektor kiterjesztésével párhuzamosan a kistulajdonosok, elsősorban a kis- és középparasztok termelő tevékenységének támogatása mellett foglalt állást. Meghirdette a kongresszus a 3 éves újjáépítési terv kidolgozását. Az árés bérpolitikát, az adórendszer továbbfejlesztését és a tervgazdálkodás bevezetését szintén olyan eszközként fogta fel, amelyek a népi demokratikus állam kezében alkalmasak a tulajdonviszonyok fokozatos átalakítására. A szocializmusba való fokozatos, népi demokratikus átmenet — mint a III. Kongresszus megállapította — lehetővé teszi a polgárháború elkerülését és a demokratikus vívmányokért folytatott harcban született szövetség fenntartását, ami megfelelt a magyar dolgozó nép érdekeinek. Ez volt a III. Kongresszus szövetségi politikájának az alapja. Külön, részletesen foglalkozott a kongresszus a párt agrárpolitikájának továbbfejlesztésével. „Virágzó mezőgazdaságot, jómódú parasztságot!" — hangzott a kongresszusnak az agrárkérdésben kiadott jelszava. A párt e jelszó megvalósítása révén szegényparaszti bázisának kiszélesítését, megszilárdítását, a középparasztság megnyerését, a falusi szövetkezeti mozgalom kifejlesztését, a reakcióval szövetkezett zsírosparasztság elszigetelését és a hatalomból való kiszorítását, valamint a város és a falu közötti áruforgalomból a kapitalisták kiszorítását kívánta elérni. Mindezek megvalósításának legalapvetőbb feltételeként a kongresszus megjelölte a párt ereje és tömegbefolyása növelésének útját és eszközeit. A III. Kongresszus igen kedvezően hatott a megye kommunistáinak tevékenységére, nagy segítséget nyújtott további munkájukhoz. Ezt megelőzően a
