Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

A dolgozók immár a háborúból megmaradt legszükségesebb használati tárgyaikat is elcserélték ennivalóért. De így is éheztek. Elkeseredettségük nőtt és kijelentették, hogy sztrájkolni fognak, ha rövidesen nem javul ellátásuk. Az ellátás romlását politikailag a jobboldal kiaknázta, pedig haszonélvezője és fokozó ja volt az infláció nagyarányú növekedésének, növelte a káoszt, a lazaságot, bomlasztotta a munkafegyelmet. A megye gyáraiban, bányáiban a háború előtti 3—4 % helyett 10—15 %-os hiányzási arány vált jellemzővé. Akik pedig megjelentek a munkahelyen, azok közül is sokan nem dolgozták ki a munkaidőt. A művezetők, aknászok nem követelték meg a fegyelmet. (Több helyen ugyanis megfenyegették őket.) Romlott az üzemi bizottságok és a művezetők közötti együttműködés is. Az 1946. nyári súlyos helyzetben tehát a munkások hangulata igen kritikussá vált. Ez megnyilvánult abban is, hogy a pártpolitikai kérdések, rendezvények iránti érdeklődésük csökkent. A kommunistáknak is csak 40—60 %-a járt pártrendezvényekre. Figyelmük a napi gondokra, bajokra korlátozódott, ezek orvoslását azonban főleg csak adminisztratív intézkedésektől várták. A pártszervezetek, üzemi bizottságok megmagyarázták a munkásoknak, hogy egyelőre a feketézők elzárása, vagy a bérek 4—5-szörös emelése nem oldaná meg a gondokat. A helyzeten gyökeresen csak az újjáépítés, az áruk mennyiségének növelése változtathat. Tehát — akármilyen nehéz — az értéktelen pénzért éhesen is dolgozni, termelni kell, ha a gazdasági helyzet stabilizálását akarják. A dolgozók zöme megértette, hogy nincs más kiút a nehéz helyzetből, s munkával, szóval támogatták az MKP javaslatát a jó pénz, a forint megteremtésére. Helyesnek bizonyult, hogy az MKP pontosan megjelölte a forint bevezetésének időpontját. A konkrét ígéret — a jó pénz augusztus 1-i bevezetése — erőt adott a legnehezebb hetek átvészeléséhez. A dolgozók termelő tevékenysége az új pénz legjobb „fedezete", a forint bevezetése az MKP, a munkásosztály nagy győzelme volt. Növelte a párt tekintélyét s a párt iránti bizalmat, amit a piac és az emberek hangulata egyaránt kifejezett. Nógrád megye társadalmi, politikai életére 1945 tavaszától kezdve közvetlenül kihatott a csehszlovák—magyar viszony alakulása. A szlovák, majd a cseh területek felszabadulásával ismertté váltak a megyében a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, illetve a csehszlovák államnak a területén élő nemzetiségiek ügyében hozott határozatai, amelyek a magyar nemzetiséget — Nógrád megye lakóinak igen sok rokonát, barátját —, illetőleg a két ország viszonyát érintették. Ismeretessé vált a döntések indoklása, melyről a köztársaság vezetőinek nyilatkozatai, a szlovák felkelés vezető szerveinek okmányai, deklarációi, a Csehszlovák Kommunista Párt határozatai szóltak. A kassai kormányprogram VIII. fejezete értelmében: „csehszlovák állampolgárságát csak azoknak a magyar nemzetiségű lakosoknak hagyják meg, akik antifasiszták voltak, résztvettek a Csehszlovákia felújításáért folytatott ellenállási mozgalomban, vagy pedig üldözték őket a köztársasághoz való hűségükért". „A többi magyar nemzetiségű lakos csehszlovák állampolgársága megszűnik, de lehetővé teszi nekik az optálást [két állampolgárság közötti választást]". Akik bűnt követtek el a