Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

is mondhatjuk, hogy kivétel nélkül két pártigazolvánnyal járnak, minden elvi meggyőződés nélkül" [ti. a szociáldemokrata párttagok]. „Széteső pártszerve­zet, a párthűség teljes hiánya és negligálása majdnem minden községben ki­mutatható." Bizonyára ezek az okok is közrejátszottak a választás ilyen ala­kulásában. Végül talán a legfontosabb következtetést említeném, az pedig: „a megye [az SZDP megyei szervezete — J. S.] a felszabadulás óta a választások meg­tartásáig eltelt rövid idő alatt nem tudta felismerni, hogy hol helyezkedjen e l" 134 Szomorú, de sok tény (a választási eredmény csak ezek következménye) bizonyítja e megállapítást. Ebből következik, hogy az SZDP-nek az MKP-vel és az NPP-vel kell szorosabbra fűzni a kapcsolatokat még azon az áron is, ha emiatt a tagság bizonyos részétől „megszabadul". S nem utolsósorban fel­ismerni azt, hogy a két munkáspárt, illetőleg a baloldali pártok egymással való rivalizálása helyett a kisgazdapárt mögött felsorakozott jobboldal vissza­szorítására és ezzel egyidejűleg a parasztság tömegeinek a megnyerésére kell fordítani figyelmüket és erejüket, hogy mielőbb megszűnjék az a „kont­raszt", amelyet sajátos módon fejezett ki a választás azzal, hogy a magyar városok közül az FKGP Balassagyarmaton kapott a legtöbb, és Salgótarján­ban a legkevesebb szavazatot. A felszabadulástól az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig terjedő időszak megalapozta és sok tekintetben meghatározta a magyar társadalom további fejlődését, de a demokratikus vívmányok megvédelmezéséért és a népi demok­ratikus viszonyok kiteljesítéséért folyó harc a parlamenti választásokkal még korántsem dőlt el. A népi demokrácia hívei és ellenségei között világosabb lett a határvonal, mint eddig és élesebb az ellentét. A BALOLDALI EROK 1946. TAVASZI-NYÁRI KÜZDELME TÖMEGBEFOLYÁSÁNAK NÖVELÉSÉÉRT, A TERMELÉS ÉS KÖZELLÁTÁS NEHÉZSÉGEINEK MEGSZÜNTETÉSÉÉRT, A REAKCIÓ VISSZASZORÍTÁSÁÉRT A kisgazdapárt választási győzelme arra indította a párt vezetőit, hogy parlamenti számarányának megfelelő részesedést követeljen magának a kor­mányban, az államhatalmi szervekben és a helyi törvényhatóságokban, köz­igazgatásban egyaránt. Ez a követelés — ha a maga egészében megvalósul — megfosztotta volna vezető szerepétől a demokratikus átalakulást végrehajtó erőket, s többségében a jobboldal erőit juttatta volna vezető pozíciókhoz. Ebbe a baloldal természetesen nem egyezhetett bele. Nógrád megyében a törvényhatósági bizottságokban az MKP, az SZDP. az NPP és a szakszervezetek képviselői voltak többségben. A baloldal képvi­selőinek aránya elérte a 80 %-ot. A főispán kommunista, az alispán pedig szociáldemokrata volt és még néhány fontos állás is volt a baloldal birtokában. A kisgazdapárt követelése élénkülést hozott a hivatalokban dolgozó régi tisztviselők között. Koós József, az MKP központi instruktora jelentésében ezt olvashatjuk: „A közhivatalokban, megyeházán, városházán, pénzügyigazgatő­ságon, járásbíróságon, kórházban stb. — hála az Igazoló Bizottság egészen

Next

/
Thumbnails
Contents