Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

A kisgazdapártra esett szavazatok között feltűnően nagy volt a női szavazatok száma: majd 9000-rel több, mint a férfi szavazatoké. Ilyen nagy különbség a férfi és női szavazatok között egyetlen más pártnál sem volt. Az MKP sikeréhez hozzájárult a szervezett és rendszeres felvilágosító munka. A választások előtt a kommunisták minden községben gyűlést tartottak, a választásokra szervezetten, fegyelmezetten készültek. A siker döntő oka mégsem ez volt, hanem més tényezőkkel magyarázható. A bányászok és a gyári munkások között az MKP ezt megelőzően is túlnyomó tömegbefolyással rendelkezett. S addig, amíg a több mint egymillió lakosú Budapesten 1945. május 15-én csak 23 230 tagja, a 210 000 lakosú Nógrád megyében ugyanebben az időpontban több mint 12 000 tagja volt a pártnak. Az említett jelenség első és legdöntőbb oka az volt, hogy a megyében koncentrált, tősgyökeres nagyüzemi munkásosztály élt. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a megye ipari munkásságának jelentős része, a dolgozók 30 %-a a bányászatban és a vasiparban dolgozott. A második ok, ami az MKP megerősödését, gyors fejlődését magyarázza az, hogy az iparmedencére jellemző volt a munkanélküliség, a gyermekmunka, a fokozott kizsákmányolás, a kolóniák ínséges élete és a népbetegség,"

1 s a munkások a helyzet gyökeres megváltoztatását csak olyan forradalmi munkáspárttól remélhették, mint az MKP. Igen fontos szerepet játszott a megye proletariátusának munkásmozgalmi múltja is. Ismeretes, hogy a salgótarjáni iparmedence szervezett munkássága már a századforduló óta részt vett a magyar munkásosztály nagytőke elleni harcában. Különösen kitűnt ez a Tanácsköztársaság idején, de a Horthy-korszak 25 éve alatt is, amikor az iparmedence munkássága számos esetben tanújelét adta elszántságának. Erős volt e 25 év alatt az illegális kommunista párt pozíciója a megyében. A hitleri megszállás idején a Nógrádi Sándor vezette partizánegység — amely ezen a vidéken tevékenykedett — „biztosan számíthatott a helyi lakosság támogatására". Sikeres akciókat folytattak a munkások a gyárak leszerelése elleni csendes, de szívós küzdelemben is. A felszabadulás után a párt szervezői mindezt figyelembe vették és munkájuk közben felhasználták. Amikor a megye dolgozói az írásos és szóbeli agitációból tudomást szereztek arról, hogy milyen célokért küzd az MKP, úgy érezték, hogy e célok elérésével orvosolják a bajokat, valóra válnak a régi álmok, vágyak. A föld kincseinek, a termelőeszközöknek a nép tulajdonába vétele, a földosztás, a dolgozók gyermekeinek iskoláztatása stb. A kommunista párt szervezése során gyakran hangzott el, hogy a „szegények pártja vagyunk". A pártszervezők felkeresték a munkásokat, a dolgozókat, ismertették velük a párt célkitűzéseit, támogatásukat kérték azok megvalósításához. A párt rendszeresen foglalkozott a dolgozók mindennapi ügyeivel. Sokat tett a háború alatt eltűntek, vagy hadifogságba kerültek felkutatásáért. A munkások között sokan voltak, akiket a múltban az utcára dobtak, munkakönyvi bejegyzéseik nem voltak helyesek, nyugdíjazásukkor rosszul állapították meg a munkában eltöltött évek számát. Nem számították be, ha más üzemnél is dolgoztak, nem szólva arról, hogy mennyi hátrányt szenvedtek azok, akiket a munkásmozgalomban való részvételük miatt megbélyegeztek. A párt az ilyen és hasonló sérelmeket orvosoltatta. Ezen kívül munka-