Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

bői előállított, az egészségre ártalmas, úgynevezett tri-kettőt használták a bányászok. A mérgesgázokat fejlesztő robbanóanyag használata után — minthogy a szellőztető motorok is hiányoztak — 30—60 percet kellett várakozni, amíg a munkahelyen elviselhető lett a levegő. Még súlyosabb volt a helyzet a bányafa-ellátásban. Példaként említjük Nagybátonyt, ahol 1945. január 29-én a fakészlet 556 m

3 volt, ugyanakkor heti 559 m

3-re lett volna szükség.

111 Ez a példa nem volt egyedülálló. A faellátás biztosítására a fakitermelőket a külszíni dolgozókat megillető bánásmódban részesítették, pl. az élelmezés terén. Később a bányafa szállítása okozott gondot. A Salgótarjánban székelő szovjet katonai parancsnokság ezért felszólította a járáshoz' tartozó községeket, hogy közmunkában fuvarozzák el a bányafát a bányákhoz. Az igazgatóságok több megbízottat indítottak útnak a beszerzésre és a tulajdonukban levő erdőkből nagyobb mennyiség kitermelését határozták el. Alapvetően befolyásolta a munkamenetet a tehervagonok, illetve üres csillék hiánya. A nagy erőfeszítések ellenére a hatvan—salgótarjáni vasútvonalon csak áprilisban indult meg a forgalom, méghozzá a korábbi két sínpár helyett csak egy sínpáron. Amíg a vasúti forgalom nem indult meg, a szenet nem tudták elszállítani és a külszínen tárolták. Ez csökkentette a csillék térülését, s emiatt a bányában csillehiány keletkezett. A vasúti forgalom megindítása lehetővé tette a szén elszállítását, ami jelentősen csökkentette a csillehiányt. A termelés csökkenésében rendkívül nagy szerepet játszott az élelmiszerhiány, a bányászok igen rossz táplálkozása. „A munkásság munkabírása az elégtelen élelmezés következtében lényegesen csökkent..." — írták a pártbizottsághoz küldött jelentésükben a salgóbányatelepi bányászok 1945 májusában. Az élelmezés elégtelenségét az újjáépítés ellenségei is igyekeztek kihasználni. „Ingyen, éhen nem dolgozunk" — hangoztatták a demagógok és hangulatkeltők, igyekezvén a fegyelmezetlenséget a saját politikai céljaikra fordítani.

112 A bányászok mégis dolgoztak, mivel tudták, munkájukkal segítik az ország talpraállását, enyhítik a saját nélkülözésüket is. Az MKP szervezetek és az üzemi bizottságok amit csak tudtak megtettek az élelemhiány enyhítésére és megszüntetésére. Az első időben a szén bizonyos részét az Alföldön élelemre cserélték be, s üzemi beszerző csoportokat alakítottak, amelyek élelmet keresve az ország más részeibe is eljutottak. 1945. április—májustól kezdve a bányákban a többtermelés érdekében már anyagi ösztönzőket is alkalmaztak. A karancskeszi Jenő-aknánál a szovjet hadsereg parancsnoka a kiválóan dolgozó bányászokat a béren felül külön pénzjutalomban részesítette. Később az üzemvezetőség, az MKP és az üb javaslatára ösztönző rendszert dolgozott ki és tett általánossá. Eszerint 55 q illetményszén ellenében egy öltönyt, hozzá tartozó fehérneműt és egy pár bakancsot adtak. Az élelmiszerellátást felhasználták a munkafegyelem javítására is. Az igazolatlanul mulasztókat kisebb mértékű mulasztás esetén élelemelvonással, nagyobb mértékű igazolatlan mulasztás esetén az élelmezésből való kizárással büntették. Mindezek az intézkedések, ha nem is egyszerre és azonnal, de javították a munkafegyelmet, segítették a termelés fokozását. A közigazgatási szervek központilag, intézményesen igyekeztek segíteni az üzemeken. 1945 március közepén — mint említettük — Salgótarján polgár-