Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
Az 1957. évi termelési eredmények reális alapot teremtettek a második 3 éves terv végrehajtásának — 1958. januárban — történő sikeres megkezdéséhez. E terv fő célkitűzése az volt, hogy megszilárdítsa a gazdasági konszolidációt, s ezáltal egyfelől a népgazdaság újabb nagyarányú fellendítését, másfelől pedig a szocializmus alapjai lerakásának a befejezését készítse elő. A terv célkitűzéseinek részletes meghatározásánál az országos kormányzati szervek — helyesen — figyelembe vették a korábbi évek gazdaságpolitikai hibáinak tanulságait is. Ezzel összhangban az új tervidőszakban a mennyiségi szemléletet a gazdaságossági szemléletnek kellett felváltania; a termelés szerkezetét úgy kellett módosítani, hogy leggyorsabban a népgazdaság fejlesztési igényeinek leginkább megfelelő iparágak fejlődjenek és ezáltal arányosabb iparszerkezet alakuljon ki; a mezőgazdasági termelést szintén növelni kellett a belterjesség fokozásával és a szocialista nagyüzemek térhódításai útján; végül feltétlenül biztosítani kellett azt, hogy a tervezetnek megfelelően emelkedjen a dolgozó nép életszínvonala. Általában irányadó volt a terv időszakára az is, hogy e három év alatt a gazdaság területén úgy kell tevékenykedni, hogy a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól felvett hitelek visszafizetését 1961-ben meg lehessen kezdeni. 162 Mindehhez a megyei pártbizottság azt is hozzáfűzte, hogy miután a megye ipari üzemei korszerűtlenek — s ezért a munka termelékenysége alacsony, a termékek önköltsége pedig magas —, emelni kell az állóeszközök műszaki fejlettségi színvonalát. A helyi pártvezetés előtt ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy az akkori gazdasági helyzet az életszínvonal rendszeres emelése mellett nem tesz lehetővé nagyobb arányú műszaki beruházásokat. Ezért úgy döntött, hogy a műszaki színvonal emelését nagyrészt a meglevő technika jobb kihasználásával, a meglevő üzemek, berendezések, gépek és szerszámok korszerűsítésével, fejlesztésével kell elérni. Azt azonban már nem látta, hogy az amúgy is nagy munkaerőfelesleggel, illetve -tartalékkal rendelkező Nógrádnak elsősorban új munkahelyekre volt szüksége és alapvetően nem állt érdekében az üzemek technikai fejlesztése, mert az ennek során felszabaduló munkaerő foglalkoztatása csak további gondot okozott volna. 163 Más volt a helyzet a szénbányászatban, ahol a széntelepek kimerülése miatt a munkahelyek számának csökkenése a termelés intenzivitásának fokozását követelte meg. Országosan is olyan irányzat érvényesült, hogy az energiaellátásban még döntő szerepet játszó szén termelésének növelését most máinem új aknák megnyitásával, új feltárásokkal kívánták elérni, hanem főként a meglevő termelőhelyek korszerűsítésével. A szénbányászatban foglalkoztatottak létszáma ennek ellenére a hároméves terv idején évről évre növekedett és a nógrádi szénbányászat történetében 1960-ban érte el a csúcspontját (13 ezer fő). A kitermelt szén mennyiségének növekedésében azonban mégsem a létszámemelkedés, hanem a termelékenység fokozódása játszotta a nagyobb szerepet. A termelékenység növekedése a műszaki fejlesztésen alapult. A gépesítés során messzemenően figyelembe kellett venni a megyei bányaművelés sajátos körülményeit, vagyis alkalmazkodni kellett a nógrádi mellékkőzetek viszonyaihoz. A fejlesztést ezért a korszerű bányabiztosítással kezdték, ez teremtette meg ugyanis a jövesztés gépesítésének a lehetőségét. A korszerűen biztosított
