Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

üzemképtelen volt. Csak óriási erőfeszítések árán — a szovjet hadsereg és üzemek segítségével — lehetett később közülük 206 db-ot szántásra alkalmassá tenni, de munkájukat még a nagy üzemanyaghiány is korlátozta.

43 A megye épületei közül (a 39 093 lakóházból) 7006 sérült meg. Ezek 11—12 %-a értékük feléig terjedő mértékben, s 4524 olyan ház volt, amelyik értékének 25%-án aluli kárt szenvedett/'

4 1945. január 2-án érkezett meg a Magyar Kommunista Párt Debrecenben levő Központi Bizottságának két kiküldötte Salgótarjánba. Kapcsolatba léptek «.flz illegalitásból ismert kommunistákkal, s megkezdték a párt szervezését. A salgótarjáni pártszervezetet Kilczer Béla, Liget u. 5. sz. alatti lakásán alakították meg.

45 A salgótarjáni pártszervezet vezetőségének korábban szinte valamennyi tagja részt vett az illegális, vagy a legális munkásmozgalomban. A vezetőség — amely inkább szervező bizottságnak felelt meg — nyolc tagja közül hat (Alics János, Gólián András, Fazekas Sándor, Hermán Ferenc, Kerekes Sándor és Sulyok Sándor) az illegális kommunista pártnak volt tagja, kettő (Balga Antal és Szoó Pál) a szakszervezeti mozgalomban vett részt, illetve a Tanácsköztársaság védelmében tűnt ki. Ez az összetétel amely természetesen igen fontos volt a párt eredményes munkája szempontjából — többé-kevésbé jellemző volt az iparmedence és a megye szinte valamennyi MKP szervezetének vezetőségére/'

6 A pártszervező munka — a területi elv alapján — a községekben, illetve a bányatelepeken indult meg. Az ilyen jellegű szervezést a körülmények tették szükségessé, a bányák és az üzemek ugyanis ebben az időben még nagyon rossz állapotban voltak. A termelés nagyobb arányú megindítására még gondolni sem lehetett és a közlekedés sem volt kielégítő. A területi elv mellett szólt még az a lényeges szempont is, hogy a politikai harc megvívásához szükség volt az MKP falun élő, de az iparban dolgozó tagjaira, az ún. kétlakiakra. Ebben az időben a megye MKP szervezeteit a salgótarjáni városi pártbizottság irányította, amely a megyei, a városi és a salgótarjáni járási pártbizottság funkcióját együttesen látta el. A megye más járásaiban szintén a járási székhely alapszervezetének vezetősége adta egyben a járási pártbizottságot is. A pártszervező munka eredményeként a párt taglétszáma gyorsan emelkedett, főleg a salgótarjáni járásban, ahol néhány hónappal a felszabadulás után 23 pártszervezet működött, több mint 8000 taggal. 1945 május elejére egyébként a Magyar Kommunista Pártnak Nógrád megyében már 11 500 tagja volt, s az iparmedencében többszázas létszámú pártszervezetek dolgoztak/'

7 A párttagok döntő többsége fizikai munkás volt, közöttük sok nő. Kazáron 603 tag közül 374 volt bányász és 152 nő. A salgótarjáni üveggyár pártszervezete 388 tagjának 95 %-a volt fizikai munkás, közöttük 114 nő. A tűzhelygyár (Hirsch-gyár) 410 dolgozójából 275 volt a párt tagja, ebből 123 volt nő/'* A nők ilyen arányú belépése a pártba azzal magyarázható, hogy a feleség a férjjel együtt jelentkezett a pártba. Az acélárugyárban — igaz, valamivel később — 1200 párttag volt, s mivel a tisztviselők az SZDP-be tömörültek (131 tag), lényegében mind az 1200 MKP-tag fizikai dolgozó volt.

49