Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

szervezetek, sejtek működtek. Még több helyen a Magyarországi Bányászok és Kohászok Országos Szövetségének voltak erős, nagylétszámú helyi csoportjai. Az iparban foglalkoztatottak viszonylag magas száma ellenére — a megye gazdasági fejlődésének egyoldalú alakulása és tőkés meggondolások miatt — Nógrádban csaknem mindig nagy volt a munkanélküliek száma. A megye parasztságának túlnyomó többsége földtelen és szegényparaszt volt. A 0—5 kat. holdas parasztgazdaságok száma 34 139 volt. Közülük a 0—1 kat. holdig terjedők átlagos földterülete 0,38 kat. holdat, az 1—5 kat. holdasoké pedig 2,4 kat. holdat jelentett a valóságban.

12 Ennyi föld, különösen külterjes gazdálkodás mellett természetesen nem volt elegendő egy-egy család megélhetéséhez. Így tulajdonosaiknak és azok családtagjainak — hacsak más megélhetési forrásuk nem volt — bérmunkát kellett vállalniuk. Az említett gazdaságok bizonyos, ma már pontosan meg nem állapítható százaléka — a 0—1 kat. holdas kategóriához tartozóknak valószínűleg tekintélyes része, az 1—5 kat. holdas kategóriához tartozóknak viszont jóval kisebb része — azonban nem mezőgazdasági foglalkozású egyének — kisiparosok, kiskereskedők, alkalmazottak és értelmiségiek — tulajdonában volt. Ezenkívül ide sorolhatók az ipari munkások házkörüli kertjei és a kétlaki munkások említett gazdaságai is. Ennek ellenére a mezőgazdasági proletariátus és félproletariátus létszáma jóval magasabb volt, mint a mezőgazdasági főfoglalkozásúak tulajdonában levő 0—5 kat. holdas gazdaságoké, mert jelentős számú olyan mezőgazdasági cseléd, napszámos részesmunkás és kereső családtag volt. aki egy talpalatnyi földdel sem rendelkezett. A mezőgazdasági munkások nagybirtokokon, gazdag- és középparaszti gazdaságokban dolgoztak. Nyáron a mezőn, télen — ha volt mód rá — erdei munkán, avagy közmunkákon. Az 5—10 kat. holdas, s valamivel több mint 5200 kisparaszti gazdasághoz egyenként átlagosan mintegy 7,5 kat. hold tartozott.

13 A kisparasztok általában rendelkeztek igavonó állatokkal, illetve tehenekkel. (A teheneket igavonásra is használták. Földjüket családjukkal művelték. Ha nem volt saját igavonójuk, mások igával végzett munkájáért gyalognapszámot teljesítettek. A kisparasztok között azonban — elsősorban az ipari vidékeken — akadtak olyanok is, akik az iparban korábban nyugdíjjogosultságot szereztek és ezután váltak földművelővé.) A középparaszti gazdaságok száma kb. 3800 volt,

14 ti. a 10—20 kat. holdas gazdaságokon kívül ezekhez számítható a megyében még a 20 kat. holdon felüli gazdaságok közel egyharmada is. A megyebeli középparasztok esetében is láthatunk bizonyos különbséget az ország más vidékén élő középparasztokkal szemben. Jövedelmük jelentős része fuvarozásból vagy több gyermek esetén az iparból származott. A gazdagparaszti birtokosok száma 1200-ra tehető.

15 Az említettekhez sorolható a 20—50 kat. holdas gazdaságok kétharmada, az 50-—100 kat. holdasok egésze s a 100—500 kat. holdasok kb. egynegyede is. A gazdagparasztok egy részének — szántóföldjük és erdőbirtokuk mellett — volt más jövedelemforrásuk is: cséplőgép, vegyeskereskedés, szódavíz-készítés, kocsma, apaáilattartás stb. S amíg az előbbi rétegeknél a munka gépesítéséről egyáltalán nem be-