Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

mot". Ugyanakkor Nagyorosziban a létrehozott gazdakör saját céljaira, különböző rendezvények megszervezésére akarta felhasználni a község DISZszervezetét is. Ipolytarnócon a DISZ-szervezetet a gazdakörön belül akarták létrehozni.™ Ezek a szélsőséges megnyilvánulások fokozták a népfront iránti bizalmatlanságot. Pedig a népfrontbizottságok többsége konstruktív munkát végzett: törekedtek községük gazdasági, szociális, kulturális helyzetének javítására. Akcióprogramokat készítettek, habár ezek egy része kívánságlista volt. Szervezték a társadalmi munkát. Különösen a békemozgalomban vállalt szerepük volt pozitív. Megtették a kezdeti lépéseket annak érdekében, hogy az értelmiségi és kispolgári rétegekből mind többet vonjanak be a közéletbe. A III. Pártkongresszus állást foglalt a tanácsok munkájának továbbfejlesztése mellett, amit a közelgő tanácsválasztások tettek különösen időszerűvé. Megállapítást nyert, hogy a tanácsok munkája egyoldalúan a gazdasági ellátásra összpontosul és háttérbe szorulnak tevékenységében a társadalmi, politikai, kulturális és szociális feladatok. Csupán a lakosság kötelezettségeivel foglalkoznak. Ennek következtében munkájuk elszakadt a tömegek valós gondjaitól, bürokratikus irányba terelődött. A túlcentralizált központi állami apparátus megkötöttségei gátolják a helyi tanácsok tevékenységét, kezdeményezését, csöl kentik önállóságát, legfőképpen a gazdálkodás terén. A felsőbb igazgatási szervek az utasítások, rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehaj \r szerveit, s ezzel valósággal megbénítják munkáját. A tanácsokon belül a végrehajtó bizottságok gyakorolják a tanácsülések jogkörét (leváltanak vagy kineveznek tanácstagokat, nem számolnak be a tanácsüléseken stb.). A pártszervek helytelenül értelmezik irányító feladatukat: a tanácsokban vagy csak adminisztratív gépezetet látnak, amit egyes feladatok ellátására közvetlenül mozgósíthatnak, vagy egyszerűen félreállítják a tanácsokat s maguk végzik ei az állami munkát. A kongresszus célul tűzte ki, hogy a központosítás megszüntetése révén továbbfejleszti a tanácsok önállóságát a tervezés, a pénzgazdálkodás, a beruházás, az anyaggazdálkodás, a központi feladatok helyi feltételeinek megteremtése, valamint a lakosság gazdasági és kulturális igényeinek kielégítése terén, hogy területük igazi gazdáivá válhassanak. A tanácsok pártirányításában és ellenőrzésében a kollektivizmus erősítésére e szervekben is MDP csoportokat hoztak létre. A kongresszus irányelvei alapján 1954 szeptemberében az országgyűlés új tanácstörvényt fogadott el.

101 Az esedékes tanácsválasztások előkészítése 1954 szeptember—'novemberében történt. A népfrontbizottságok létrehozásával kezdődött, majd a tanácstagjelölő gyűlésekkel folytatódott. A tanácstag jelölteket — elvileg az 1954. szeptemberi országgyűlésen törvényerőre emelt új választójogi koncepció értelmében — az eddigi lajstromos rendszer helyett területi elv alapján, személy szerint kellett állítani és minden választókerületnek kellett egy tanácstagot választani.

102 A KV 1954. augusztusi ülésén elhangzott intencióknak megfelelően a községi és járási tanács tagjai közel 50 %-ának javasolták újbóli megválasztását. A megyei tanácsnál ezt az 50 %-os arányt sem tudták kialakítani, mert a megyei tanácstagok zöme Salgótarján városból és a salgótarjáni járásból származott, viszont az új választási rendszer a területi elv érvényesítését írta elő a jelölésnél. A pártmegoszlást tekintve ismét érvényesült a jelöléseknél bizonyos „túlbiztosítás", mert — ahogy a megyei bizottság 1954 szeptemberéin