Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

jelentkezését az üzemi szervezetekbe. A zavart az okozta, hogy az intézkedés szerint a körzeti pártszervezetekből ki kellett zárni az osztályidegen, az egyházi funkciót viselő, indokolatlanul nem dolgozó párttagokat, saját kérelmükre törölni lehetett az időseket, betegeket. A megmaradó párttagokat pedig 150— 200-as létszámú szervezetekbe kellett tömöríteni. Salgótarjánban igen sok, mintegy 450—500 párttag törlését és kizárását tervezték, a területi párttagság 30—35 %-át. Amikor már látszott, hogy a kizárások és törlések elmaradnak az előirányzott létszám mögött, a megyei pártbizottságnak az volt a véleménye, hogy „opportunizmus tapasztalható a területen." Végül is a körzeti pártszervezetek átszervezése során 345 főt távolítottak el Salgótarjánban a pártból, 72 főt kizárással, 273 főt (többségében idősebbeket) törléssel. Mindkét esetben azonban szinte teljes egészében a vallásosság volt az eltávolítás indoka. 54 fő nem értett egyet a törlésével.

02 A Központi Vezetőség 1953. október 31-i ülésén elhatározta az MDP III. Kongresszusának 1954 áprilisában történő összehívását. Ezt követően országos megyeszerte megkezdődött a pártvezetőségek és pártválasztmányok újjáválasztása, majd a megyei pártértekezlet és a kongresszus küldötteinek megválasztása. A megyei vezetőségválasztó taggyűléseken a falusi és termelőszövetkezeti pártszervezeteknél a párttagság 90—95 %-a, a bányászpártszervezeteknél 80—90 %-a járult a szavazóurnákhoz. Nógrád 461 alapszervezetében közel kétezer (1989) vezetőségi tagot választottak a korábbi másfélezerrel (1561) szemben. Az elmúlt évek hibáitól mentes személyeket keresve jelentősen megnőtt az új vezetőségekben a fiatal korosztályok aránya. Ez nem volt egyértelműen pozitív jelenség: a vezetőségi tagok több mint 61 %-a a politikai tapasztalatok hiánya mellett semmilyen pártiskolai végzettséggel nem rendelkezett. Emelkedett (4,3 %-kal) a munkások és csökkent (0,2 %-kal) a 7 kat. hold feletti dolgozó parasztok aránya a vezetőségekben. Az alapszervi titkárok 60,6 %-a közvetlenül a munkapadok mellett, a bányákban, a termelésben dolgozott, s ez a korábbi helyzethez képest 1,1 %-os javulást jelentett. Többségében azok kerültek a vezetőségekbe, akiket a járási, városi pártbizottságok tervbe vettek. Helyenként azonban előfordult, hogy a párttagság — éppúgy, mint másutt — mechanikusan elfogadta a jelölő bizottság személyi javaslatainak listára való felvételét, azután a titkos szavazás során — amit akkor vezettek be — kihúzták a nem tetszők nevét és beírták a nekik megfelelőeket. Néhol iígy-egy jelölt mellett szűkebb csoportok alakultak ki, pl. Ménkesen a régi párttitkár ellen igyekeztek a taggyűlést hangolni. A megyei pártértekezletre 248 küldöttet választottak meg, akiknek 38,2 %-a függetlenített funkcionárius, 15,7 %-a ipari munkás, 9,7 %-a tszcs-ben dolgozó paraszt, 6 %-a egyéni gazdálkodó, 2 %-a állami gazdasági dolgozó, 2,8 %-a gépállomási dolgozó, 2,6 %-a értelmiségi, 10,1 %-a alkalmazott és 8 %-a egyéb foglalkozású volt. A küldöttek 57,6 %-a a 18—35 év közötti korosztályból került ki és 56 %-uk 1945—1946-os párttag volt.

93 A megyei pártértekezlet előtt, 1954 januárjában a megyében 24 478 párttagot és tagjelöltet tartottak nyilván. 1953. januárhoz képest a tagság száma 1839 fővel csökkent. A létszámvisszaesés nem sajátos nógrádi, hanem országos jelenség volt; részben a kizárásokból következett, részben pedig a pártépítő munka egy helyben topogásából fakadt. A tagfelvétel stagnálása az eről-