Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

az, hogy a prépost zsarolásai és erkölcstelen magatartása váltotta ki ezt a helyi jellegű megmozdulást. Akadtak azonban jámbor életet élő szerzetesek is. Ilyen volt az 1315. október 29-én meghalt Ádám nevű pásztói cisztercita, akinek ..szent életét" még a XVIII. században is nyilvántartották a Zagyva völgyében. 31 Az ellentmondásokkal teli egyházi és vallásos élethez hasonlóan ellent­mondásos volt a XII. és XIII. századi lovagi költészet eszméin alapuló úri ma­gatartás is. Több megyénkbeli úrnak a menekülő IV. Béla és a havasalföldi hadjárat során bajbakerült I. Károly iránti önfeláldozó tettei a feltétlen feu­dális hűség példáivá váltak, amikhez hasonlót mindenki igyekezett megköve­telni familiárisaitól. Kétségtelenül öszefüggtek a túlvilági hatalmak földi életükben való bele­szólásának hitével és részben a lovagi szellemmel a perdöntő párviadalok. Ezek, 'mint az „isten ítéletek" egyik válfaja, a korszakunkban eltűnő tüzesvas­próbák helyett jutottak szerephez az uralkodó osztály körében. A szokásjoggá vált régi gyakorlatuknak különböző módozatai voltak. Folkus esetét, 1245-ből már láttuk. Ismerjük Themai Sándor és Galsai Benedek 1275 táján történt párviadalának előkészületeit is, tudjuk azonban, hogy a párviadalra nem ke­rült sor, az ügy további fejleményeit pedig nem ismerjük. 32 A műveltség terjedésének egyik fokmérője az írásbeliség. IV. Béla már a tatárjárás előtt nagy súlyt helyezett az írásos ügyintézésre, ami —• Rogerius szerint — egyik oka volt a nemesek személye iránti gyűlöletének. Az írásos ügyintézés miatti ellenszenv a tatárjárás után sem szűnt meg, sőt annyira fo­kozódott, hogy a király az 1267. évi X. tc.-ben kénytelen elrendelni, hogy „a ne­mesek ügyeit kérvények nélkül kell elintézni". Az írásbeli kérvényezés meg­szüntetését a nemesek I. István királytól származó szabadságuk visszaállításának tekintették. A nemesi szabadságnak ilyen retrográd módon való értelmezése nagymértékben hátráltatta az írás és olvasás világiak körében való elterjedését és az egyik oka annak, hogy a jogigazoló iratokat kiállító egyházi szervek hivatalos nyelve, a latin az állami és helyi közigazgatásban, de a magán ügyin­tézésben is korlátlan uralomra tett szert. Példa rá, hogy 1370 táján Pásztói János latin nyelvű levelet írat kerékgyártó jobbágyainak. A birtokos osztály analfabétizmusa számos csalásnak és oklevélhamisítás­nak is az alapja lett. Erre nézve igen jellemző IV. Béla Szügyi Abick fia Mik­lósnak szóló Kovárszeg (a Balassagyarmat melletti Kővár) adományozását és a birtokhatárok szomszédok általi elismerését tartalmazó 1244. április 22-én Gyar­matról keltezett meghamisított oklevele. Ezzel az történt, hogy 1296-ban, ami­kor a birtokhatárok miatt per folyt, az egyik fél ezt az 1281 előtt meghamisított másodpéldányát mutatta be, és a bíróság ezt tartva hitelesnek, a valódi okle­velet semmisítette meg és így az egész feudális kor folyamán a hamis oklevél megállapításai maradtak érvényben. Törvényeink egész sora intézkedik a ha­mis oklevelek megsemmisítéséről, ami azok nagy számáról tanúskodik. Az ok­levélhamisítás igen jó kereseti forrás volt az írástudók, elsősorban az okleve­lek kiállításával hivatalból foglalkozó konventek és káptalanok „megtévedt" sze­mélyei számára. Jellemző, hogy a Themai családnak a Losonc földjéből kiszakított Thema (Tamási) föld öröklése miatti 1299. évi perében úgy ítéltek, ha a felperesek, Bi-

Next

/
Thumbnails
Contents