Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

A megye művelődési képét egyrészt a kor műveltségi színvonalán álló, önálló alkotásokra is képes férfiak vékony rétege — nemesek, papok és a parasztság sorából kiemelkedett honoráciorok — és a lakosság túlnyomó többségének írni-olvasni nem tudói jellemezték. Középkori szokások csökevényeibe ütközünk mindenütt. Legjellemzőbb erre az igazságszolgáltatás barbarizmusa, amely csonkítást, halálbüntetést írt elő sokszor jelentéktelen bűnökre, valamint vétkekre is. így azután igen fontos személyiség a megye életében a hóhér, aki rendszerint nem megyebeli, sőt sokszor német ember. Hiába csillan meg az új korszaknak, a kapitalista gazdálkodásnak és a polgáriasodásnak néhány eleme, korszakunk emberei még mindig az ősi jogok és a középkori sötétség „megmentéséért" viaskodtak.

30