Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

A mezővárosokon belül egy-egy kategória megyei összegéhez viszonyítva: Nógrád Pest Heves Gömör Zsellérek Parasztok 2 134 (11,8%) 700 (7,1%) 13 818 (41,0%) 4 319 (25,7%) 6 167 (30,2%) 2 279 (25,1%) 2 868 (21,2%) 224 (3,4%) Polgárok Nemesek 456 (63,5%) 492 (15,5%) 1 854 (82,7%) 891 (31,0%) 491 (81,0%) 1 628 (28,8%) 754 (71,1%) 762 (10,7%) Szembetűnően nagy a negyed teleknél kisebben gazdálkodók számának emelkedése az 1770—1771. évi úrbérrendezés óta eltelt másfél évtized alatt is. Megállapítható ugyanis, hogy mezővárosainkban 50—150, fárváinkban pedig 350%-kal is nagyobb jobbágy (paraszt) és zsellér családfő szerepel 1785-ben, mint a 14 évvel korábbi urbáriális összeírásban. Ez kétségtelenül annak az eredménye, hogy az 1771-ben az egy telken lakó „nagycsaládot" alkotó jobbágy és zsellérfiakat, vöket 1785-ben önállóan gazdálkodó és adófizető, katonai szolgálatra alkalmas személyekként írták össze. Valószínű, hogy a népességszaporulat mellett ez a felmérés is egyik indítéka a „nadrágszíjparcellák" kialakításának és a különböző összeírások közti — „nagycsalád—kiscsalád" — eltéréseknek. 31 AZ ELLENREFORMÁCIÓ ÉS A VALLÁSI GYŰLÖLKÖDÉS JEGYÉBEN. AZ ISKOLÁK. AZ ÍRÁSTUDÓK ÉS KÖRNYEZETÜK Korszakunk történetére a mindenre kiható vallási türelmetlenség és lelki terror a jellemző. Megnyilvánult ez a falvak újratelepítésénél is, amikor a katolikus vagy protestáns földesurak — sokszor a régebbi, más felekezetű lakosokat elűzve — az ő vallásukat követő jobbágyokkal népesítették be azokat. Élen járt ezen a téren az egyházi nagybirtok, a váci püspökség és az esztergomi érsekség, illetve káptalanjaik. Mindez a lakosság nemzetiségi összetételének módosulását eredményezte. Dvornikovich Mihály váci püspöknek 1690-ben, amikor Vácra tette székhelyét — ahol mindössze 20 katolikus lakost talált, mert a többiek mind kálvinisták voltak — első intézkedése a református lelkésznek a városból való kitiltása volt. 1697-ben személyesen győződött meg arról, hogy az egyes falvakban milyen vallású a lakosság és a földesurak. Látta, hogy nagy a paphiány. Egyegy plébános 3—4 falut lát el és hogy a licenciátusok száma is csekély. A katolikus földesurak segítségével elérte, hogy protestáns jobbágyaik gyermekeiket a katolikus templomokban kereszteltették meg, még ha távolabbra kellett is elvinni az újszülötteket. Vácott pl. a Nógrádverőcéről, Kosdról, Tahitótfaluról és Váchartyánból keresztelésre bevitt újszülöttek egyharmada protestáns szülőktől származott. Ugyanekkor csak egy itt maradt mohamedán megkeresztelése-