Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

a nemzetségi egyharmadokból álló része vált Nógrád megye magvává, amit a gyepűelvén elterülő királyi birtokrészekkel egészítettek ki vármegyévé. Nyomon követni ezt a társadalomtörténetileg is fontos folyamatot szinte lehetetlen. Mindaz, amit a XIII. és XIV. században még meglevő, vagy eladományozásra kerülő királyi birtokokról és várföldekről tudunk, már csak töredékét jelentik az egykori birtokállománynak. Pl. királyi birtokrészek vagy nógrádi várföldek voltak: Agárd, (Ipoly-)Balog, (Karancs-)Berény, Bárkány, Busa. Esztergály, (Ludány-)Halászi, nagyobb földterület (Sós-)Hartyán és (Nógrád-)Megyer között, Hatvan (Palotás mellett), Homokterenye, Kemence, Kok (Kotyháza), Koplány, (Szécsény-)Kovácsi, Lengyend, Nógrád, Oszlár (Palojta mellett), Óvár (részben), Rendve, Romhány(-puszta), (Karancs-)Ság, Sőj, Szécsény, Szerdahely (Alsó-Szécsénke és Becse között), Sztracin, (Losonc-) Tamási, Tusnapolja (Kalonda fölött), (Érsek-)Vadkert (részben). Zahora (Erdőmeg), Zellő, Zsember (Pásztó közelében). Lehetséges, hogy eredetileg nógrádi várföldek voltak a későbbi Pest megyei Acsa, (Tó-) Almás, Cső (Csővár), Ecskend, Ecser, Györké (Galgagyörk), Mindszent (Verség mellett) és az ennek környékén fekvő Ompod, Sikár (Acsa mellett), Varsány (Hatvantól nyugatra) és Vác, valamint a Hont megyei Szob és Szokolya, a Kis-Hont megyei Várgede stb. Más királyi vármegyéknek is voltak földjeik Nógrád megye területén, de ezek régi állományának is csak töredékeit ismerjük. így honti, részben nógrádi várföldek voltak Esztergály, Óvár, Sztracin és Zahora. Gömöri várföld volt Kotrocón. A bolondóci várhoz tartozott Bást, a Fülek melletti Kövesd, a szolgagyőri várhoz pedig Bárkány egy része. A felsorolás nem teljes és alig alkalmas arra, hogy a királyi és a várbirtokok eredeti területét abból rekonstruáljuk. Azt azonban valószínűvé teszi, hogy a XII. századi királyi vármegye dél felé jobban kiterjedt, mint a XV. századi nógrádi megyeterület, továbbá hogy a „várispánsági" és a nemzetségi földek közti megoszlás már eredetileg is igen bonyolult volt, amit a szabadok különböző címen és módon szerzett földjei még fokoztak. A királyi vármegye belső életéről is csak gyér, inkább csak közvetett adatok állnak rendelkezésünkre. Rangban első tisztségviselője a király által kinevezett ispán, a comes, aki a király kíséretének és udvarának tagja. Feladata a királyi gazdaságok felügyelete, hozamuk összegyűjtése, a telepítés és újabb falvak alapítása révén a királyi jövedelmek növelése. Ö hajtja be az adókat, a vám- és vásári illetékeket, amiknek kétharmadát — mivel egyharmaduk őt illették — Szent Mihály napjáig (szeptember 29.) kell a királyi udvarban beszolgáltatnia. Ö szolgáltat igazságot a várhoz tartozó népeknek és az ő zászlaja alatt vonul hadba a megyei katonaság. Ö nevezi ki a királyi vármegye Összes többi tisztségviselőjét. A források hiánya miatt az ispánok névsorát sem tudjuk összeállítani. Megyénk első név szerint ismert ispánja, 1108-ban és 1111-ben Szlaviz volt. Neve után ítélve vagy a régi bolgár—szláv nemzetségek, vagy a XI. században betelepített lengyel, illetve orosz testőrök körébe tartozott. 1156-ban Ders (Dirs), 1184-ben Folkus, 1219-ben László (de ez kérdéses), 1222-ben pedig Balozsaj (Bolosoy) a tatárjárásig ismert nógrádi ispánok. Az ispán helyettese az udvarbíró, az udvarispán a comes curialis, a későbbi vicecomes-i, azaz al-