Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

A település A férfiak közül lélekszáma zsellér polgár nemes fő fő % fő % fő % Felső-Bodony 170 38 47 — .— 18 21,1 Hollókő 300 70 44 1 0,6 — Puszta-Garáb 141 33 44 — — 5 6, fi D olyan 333 71 43,5 — — 5 3 Gács mv. 1146 223 41,7 37 6,9 15 2,8 Penc 677 133 40,3 2 0,3 17 5.1 Kis- és Nagy-Kér 269 53 38,4 — — 23 16,6 Riba 280 57 37,5 — — 4 2,6 Berki 220 43 37,3 — — 24 20,8 Pöstény 272 51 37,2 — — 19 13,8 Losonc-Tugár mv. 742 126 36,2 27 7,7 23 6,6 Pető 214 39 35,1 — — 18 16,2 Puszta-Szántó 225 39 34,8 — — 20 17,9 Szent Iván 593 71 22,5 — — 145 46,1 Bakó 164 19 21,1 — — 38 42,2 Összesen 5746 1046 18,2 67 1,1 274 4,7 A mezőgazdaságilag legszegényebbnek tekinthető, paraszt lakosság nélküli 2 mezőváros és 13 falu 5746 főnyi lélekszámával a megye lakosságának 3,9%át, településeinek 5,2%-át, a bennük lakó 1046 zsellér a zsellérség 5,7%-át, a 67 polgár a polgárság 9,3%-át és a 274 nemes a nemesség 8,6%-át tette ki. A parasztok zsellérek viszonyított aránya 3 kategóriában jelentkezett megyénkben. Voltak olyan települések —• szám szerint 185, azok 69,2%-a —, ahol a zsellérek száma a parasztokénál nagyobb, olyanok — szám szerint 3 —, ahol egyenlő és végül 64 olyan, ahol a parasztok száma nagyobb mint a zselléreké. Ez azt jelenti, hogy a megye 267 települése közül azok 74,4%-ában több a zsellér, mint az úrbéres paraszt, ami a földművelő lakosság szegénységének szomorú bizonyítéka. Ez azonban nemcsak megyénkre jellemző, mert a szomszédos megyék — Pest—Pilis—Solt, Heves—Külső-Szolnok, továbbá a Kis-Hont nélküli Gömör — adatai tükrében Nógrád megye lakosságának főbb mutatói ilyen képet mutatnak: