Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

20-án a balassagyarmati csizmadia céh a város egy részének földesurától és a vár kapitányától, gróf Balassa Imrétől céhlevelet. Céhmesterük Halassy István, a bevett mesterek pedig Bátori Lőrinc, Halassy Mihály, Krizsán István, Lányi Pál. Sár Pál, Vámosi János, Zakbert János és Zólyomi Zsigmond. A céhek mesterei sorában nemes embereket is találunk. Ilyen volt az egyik, közelebbről meg nem nevezett szécsényi céh tagja, nemes Liszkay Miklós, aki a város újbóli török uralom alá jutása után Losoncra költözött, ahol ,,a becsületes losonci céh maga köziben vette". Szép számmal akadtak nemes emberek és szabadosok a molnárok, a mészárosok és a kocsmárosok körében is. 1656-ban pl. a 66 éves nemes Mika Szabó György az egyik gyarmati korcsmáros. Neve (Szabó) elárulja, hogy ekkor már nem mindig foglalkozást jelölők a mesterség elnevezésekből származó vezetéknevek, mert azok családnevekké alakultak, bár még mindig sok az ugyanazon ipart űző Ács, Kovács, Molnár, Mészáros, illetve azok latin alakjából — Serfőző^Braxatoris, Varga=Sutoris — foglalkozást jelölő családnév. Az ipari és mezőgazdasági termékek értékesítése élénk kereskedelmi kapcsolatokat eredményezett. Országos vámszedőhely volt már Mohács előtt is Vácott. Ez a XVI. században a török és a XVII. század elején a magyar uralom alatt is működött. Vác eleste után Szécsényben állítottak fel harmincadhivatalt, amelynek fiókjai is voltak. A kereskedelem helyi ellenőrzése és a kereskedők vitáinak gyors elintézése a mezővárosi vásárbírák feladata volt. Tudjuk, hogy 1663-ban Kácsor János volt a balassagyarmati vásárbíró. A helyi földesúri vámokon kívül az osztrák abszolutizmus érdekeit szolgáló vámügyi rendelkezések is akadályozták a kereskedelem fejlődését. Különösen érződött ez megyénkben is a borkereskedelem vonatkozásában, mert a borok országunk területéről való kivitelét tiltó 1587. évi XV. tc-t 1609-ben megújították. Eszerint csak a külföldieknek állt szabadságukban a borokat országszerte összevásárolni és a harmincad lefizetése mellett kivinni (1609: XLIII. tc). Ezt a törvényt 1630-ban ismét jóváhagyták és még azt tették hozzá,, hogy „a kamara, vagy ennek elmulasztása esetén a fő- vagy alispánok, azokat a harmincadosokat, akik nem jól vigyáznak", a kivitt borok értékében marasztalják el. Ez a rendelkezés nemcsak megyénk akkoriban jó bort termő területének lakosságát károsította és akadályozta meg a tehetős borkereskedő réteg kialakulását, hanem egyike volt azon első intézkedéseknek, amelyek az osztrák kereskedelem és ipar fejlődése érdekében gazdasági függésbe hozták az országot.

20 KÖNYVEK ÉS ISKOLÁK. AZ ERŐSZAKOS TÉRÍTÉSEK A XVII. század legfőbb művelődési jellemzője, hogy a XVI. században kibontakozott írásbeliség és irodalmi érdeklődés széles körben elterjedt. Hátterében a nemzeti nyelvekre lefordított biblia protestánsok által megkövetelt ismerete, a felekezeti viták és a már nemcsak vallásos tárgyú nyomtatott könyvek elterjedése állt. A XVI. században kiterebélyesedett reneszánsz kultúra irodalmi hagyományai a XVII. században már a köznemesség körébe is behatol-