Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

aminek a nagy méreteket öltő talajpusztulás lett a következménye. Erdeinkből a török helyőrségek és az alföldi részek lakossága számára zsindelyt, deszkát, gerendát, faszenet, falvainkból zsindely- és lécszeget szállítottak — tehát a fakitermelés mellett a szegkovácsolás is komoly kereseti forrássá vált. Az ezekkel való kereskedés olyan méreteket öltött, hogy Bosnyák Tamás füleki kapitány megtiltotta azok török területre való kivitelét, mert ha ez így megy tovább, akkor ,,ide fel az országot megszűkítették és eldrágították volna", azonkívül ,,a hasznos kereskedésnek okáért a parasztság" elhanyagolta volna a földművelést. Különben is a török nem egy jobbágyot „elfogyatta és elfáraszta a sok zsindely, deszka, vas és szegek hordatásával", mert Szegedre, Pestre, Budára fuvaroztatott velük. A gedeiek is azt panaszolták, hogy Muszin iszpaja, „másoknak szolgáltat vélek, pénzért, jelesen zsindelyt és deszkát hordat kereskedésre". A mások szolgálatáért járó pénzt a török földesúr vette fel, a fuvarozást viszont kötelező robotként végezték a gedeiek. A békekövetek utasításában rá is olvasták a nógrádi török földesurakra, hogy nem elég az, hogy a jobbágyokat robotoltatják, de azonfelül még deszkaárukat is követelnek tőlük, „ha pedig néha a szegény ember megfogyatkozott és nem vehetett (deszkát, zsindelyt, szeget, vasat), nyúzták verték, fosztották, fogvatartották érette". A szőlőművelés, a borral való kereskedés és a bor fuvarozása is elég jelentős jövedelmi forrása volt a lakosságnak, de a törököknek is, akik „amikor bort hoznak ide fel, úrnak avagy nemes embernek, egyaránt megharmincadolják, akárcsak a paraszt emberét, és vámolják". A harmincad összegét pedig annál, „amint szokás volt, sokkal feljebb verték és sok szokatlan sarcolásokat szerzőttenek". Főképpen a hatvani törököknek „vagyon oly szokásuk, hogy amikor Gyöngyösről, Patáról és onnét alól bort hoznak, tömlőkkel megállják az utakat és úgy csapolják a hordókat, amelyeket szintén szeretnek (elvisznek), ha tömlejek nincsen". Ezen felül még az elvitt bortól is „megveszik a borpénzt". A megye nagy gonddal állította össze a kártételek jegyzékét „lehúzván abból a németek és a Bethlen népe által okozottakat". így azután csak a török terhére maradt 185 432 ft, ami a pénz akkori értékét tekintve hatalmas összeg. Ez a megye négy járásában eképpen oszlott meg: Libercsei Mihály járása 36 677 ft, Jelicsics Horváth György járása 86 345 ft. Madách György járása 27 450 ft, Voksich Horváth István járása 34 960 ft. A kártételek összegét községenként is pontosan kimutatták.

8 Ezek a tarthatatlan állapotok a határvidéken csaknem állandóak, a távolabbi területeken pedig a háborús időkre jellemzőek, és nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk vezetői minden adandó alkalommal felvetették Vác visszaszerzésének szükségességét. A PROTESTÁNS ÉS KATOLIKUS NEMESSÉG POLITIKAI KÖZELEDÉSE. AZ ELLENREFORMÁCIÓ ELŐRETÖRÉSE ÉS A VÁRMEGYEI ÖNKORMÁNYZAT TELJESSÉ VÁLÁSA A XVII. század folyamán a vallási hovatartozás súlyos politikai kérdéssé vált. Azzal, a Bocskai-szabadságharc idején megyénkben is kialakult né-