Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

I. A HONFOGLALÁSTÓL A TATÁRJÁRÁSIG Nógrád megye története a X. és XI. század fordulóján kezdődik, amikor a kereszténnyé lett magyar feudális államhatalom Nógrád várával mint gazdasági és politikai központtal létrehozta a királyi vármegyét és ezzel megteremtette az uralkodótól függő helyi közigazgatást. Ezért — bár X. századi történetünk szerves folytatása a megelőző korok történetének — megyénk őstörténetéből és honfoglalás előtti múltjából csak azokra a legfontosabb tényekre és feltételezésekre mutatunk rá, amelyek szorosabb kapcsolatba hozhatók megyénk későbbi történetével.

1 Vidékünk őstörténetét csak a régészet segítségével tudjuk nyomon követni.Az i. e. 12—9. években rómaiak hódították meg a Dunántúlt, és ezzel területünk is belekerült a történelmi források fényébe. Például így tudjuk meg, hogy a Duna-Tisza közére római hívásra betelepedett szarmata—jazigok hegyeink és az itt élő kelta és illir lakosság közé szorították a dákok töredékeit, vagy hogy a II. század derekán, miután a Ipolyig előrenyomuló markomanok és kvádok többször betörtek Pannóniába, 173-ban Marcus Aurelius császár személyesen vezetett hadat ellenük és nevezetes ütközetek zajlottak le a Garam és az Ipoly alsó folyásánál, valamint a Diósjenői-tónál. Ugyancsak a II. század folyamán épültek ki a Pannóniát a Tisza-vidékkel összekötő és az ezekhez csatlakozó, észak felé vezető, vidékünket is átszelő kereskedelmi utak. Ezek sorába tartozott az Ipoly völgyéből a nógrádverőcei dunai átkelőhelyhez vezető út. Ennek elágazása, Vácon és Foton át, Aszódnál csatlakozott a Dunakeszi—Gödöllő irányából Hatvanon át Miskolc felé vivő úthoz. A római kereskedők megismerték az ún. „barbár" népek településeit és azok nevei a görög és latin földrajzi művekbe is bekerültek. így Ptolemaiosz 150 körül írt művéből ismerjük meg megyénk első név szerint említett, kelta eredetű és nevű, „rejtekhely, mentsvár" jelentésű települést, Füleket. Ennek kelta Fulaku nevét Fileciá (Filekiá-)ra latinosították. Fülek nevének II. századi felbukkanása igazolja, hogy Hatvanból kiindulóan — ahol római erődítmény is épült — a Zagyva folyó, a Tarján és a Gács patakok völgyében fontos út vezetett a Felső-Ipoly és a Rima völgyébe. A IV. század első felében a vidékünkön élő szarmaták, szövetségben a Börzsöny peremén és az Ipoly alsó folyása mentén élő kvádokkal, több ízben lerombolták a rómaiak Duna menti őrtornyait. Megtorlásul Constantius császár 357-ben és 358-ban saját területükön támadta meg őket, de ezek a Cserhát erdőségeiben húzták meg magukat és így, ellenállást nem találva, vonult az Ipoly