Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HÁROM RÉSZRE SZAKADT MAGYARORSZÁGBAN (1526—1683)

ben visszatért a Ferdinánd király hűségére, és időközben elfoglalt várait is visszakapta. A birtokelkobzásokból és a birtokok I. Ferdinánd hívei számára történő adományozásából kiderül, hogy 1555 és 1558 között kik voltak megyénkben az Izabella-, illetve a Habsburg-pártiak. Ezek az elkobzások és adományozások — amelyek még évtizedek múlva is birtokperek alapjai voltak — teljesen időleges jellegűek, egyrészt mert azok zömébe a török miatt ténylegesen egyik új birtokost sem iktathatták be, másrészt, akárcsak Bebek György, a régebbi birtokosok visszatérve a király hűségére javaikat is visszakapták. A megye nemességének elégedetlenségére nagy hatással volt, hogy a törökkel szemben semmi hathatós támogatást sem kaptak a királytól. A nagybirtokosok — még Balassa János főkapitány is — elsősorban csak a saját, bandériális haderejükre tudtak támaszkodni. Szomorúan igazolta ezt Balassa János 1562. évi kudarccal végződő, Szécsény visszafoglalására indított hadművelete. Megfélemlítőleg hatott I. Miksa uralkodása idején (1564—1576) megyénk nemességére az ún. Balassa—Dobó-féle összeesküvés. Az udvarnak ugyanis tudomására jutott, hogy Balassa János és Dobó István János Zsigmonddal titkos kapcsolatot tartanak fenn és az ő uralma alatt akarják Magyarországot egyesíteni. Az ügyben sok főúr és udvari ember is részes volt. Dobó és Balassa a fejedelem kívánságára 1568-ban Léván találkoztak, ahol megállapodtak, hogy háború esetén János Zsigmondot fogják támogatni és neki hűségnyilatkozatot is küldtek. Dobót és Balassát azonban 1569 októberében elfogták és börtönbe vetették, ahonnét Balassa János felesége segítségével 1570 márciusában Lengyelországba szökött, Dobó István pedig 1572 tavaszán kegyelem útján szabadult, és nemsokára meghalt. A hazatért Balassa Jánost, az őt ért méltánytalanságok kárpótlásául 1574-ben királyi főajtónállóvá nevezték ki.

5 A NÉPESSÉG CSÖKKENÉSE ÉS A GAZDASÁGI ÉLET HANYATLÁSA A várháborúk korszaka hatalmas változásokat idézett elő megyénk lakossága körében. Ezek főleg a gazdasági élet hanyatlásában és a lakosság számának csökkenésében nyilvánultak meg. A jobbágyok számára már 1526-tól kezdve új és súlyos terhet jelentettek a török, a német és a magyar seregek átvonulásai, amiket tetéztek a végvári harcok és ezekkel egyidőben a török adózási rendszer bevezetése. Mindez a lakosság belső mozgását és más vidékre való költözését idézte elő, ami viszont a gazdasági élet hanyatlását vonta maga után. A lakosság létszámának alakulására nézve az adóösszeírásokból,, tizedjegyzékekből és a különböző ugyancsak adózási célokat szolgáló török összeírásokból tudunk némileg megközelítő képet alkotni. Ezek az adatok ugyanis csak ritkán pontosak, és felvételükkel kapcsolatban hiányosságokkal kell számolnunk. Az értékelésnél azt is figyelembe kell vennünk, hogy amikor 1494—1495ben mintegy 5000 porta volt az országos kimutatás szerint Nógrád vármegyében, a megyei adóösszeírásokban 1505 és 1508 között ezeknek csak 38—56%-a szerepel. Valószínű, hogy az 1541. évi 2326 és fél portához viszonyított 1552. évi 1824 és fél porta — véleményünk szerint — számbelileg elsősorban nem a la-