Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
a királytól. Ugyanekkor a váci püspökség Nógrádban inkább csak régi birtokai megtartására és — Nógrád várának kiépítéséből erre is következtethetünk — jobb kihasználására törekedett. 28 Az egyház nagy tekintélye, hatalma és vagyona vonzóvá tette a papi pályát, amely jobbágy, polgár, nemes és nagyúr előtt egyaránt nyitva állott. Szinte törvényszerű azonban, hogy a nagybirtokos családok sarjai főpapok lesznek és számukra már tanulóéveik alatt nagyjövedelmű javadalmakat biztosítanak a királyok, püspökök, sőt a pápa is, amit azután Zsigmond a „királyi tetszvényjoggal" (placetum regium) igyekezett ellenőrizni. 1400-ból például 3 losonci származású papról is tudunk: Losonci Bálintnak a Bács megyei szondi plébániát adja IX. Bonifác pápa, Losonci Szomor Mihály János nevű fiát az esztergomi érsek vikáriusa helyezi be a Losonc melletti temai Szent Márton plébániába, Losonci Péter pedig pálos szerzetes, akinek a pápa megengedi hogy végleg Itáliában maradjon. Számos megyénkbeli, mezővárosi születésű magas rangú papról is tudunk, így 1415-ben Pataki Mihály székesfehérvári prépost, királyi protonotáriusnak Zsigmond király hasznos szolgálataiért címeres nemes levelet adott és nemességre emelte testvérét, Pataki Nagy Jánost, valamint nagybátyjának, néhai Vadkerti Miklósnak fiait, Pált és Demetert. Papjaink közül többen a királyi udvar szolgálatában álltak. Diplomata, de még inkább kiváló katona a Hunyadiak törökellenes hadjárataiban Szilassy Vince váci püspök (1450—1473). 1462 és 1480 között Mátyás követe a római udvarnál Mohorai Widffy Miklós. Vele egyidőben működött a király szolgálatában Bajoni István kanonok, a tereskei apátság commendatora. Sok papunknak csak a nevét ismerjük. 1410-ben Miklós a poltári plébános, 1469-ben Romhányi Tamás budai kanonok, 1492-ben pedig Imre a romhányi plébános. Közülük többen megyénkben szerezhették meg alapképzettségüket. A papok és deákok alkotják a mezővárosok és falvak értelmiségét. Balassagyarmaton pl. 1448-ban Lőrinc plébános, Márton káplán, András „clericus", Gyarmati Benedek deák és Gyarmati János közjegyző — összesen 5 értelmiségi — szerepel csak egy okiratban, és a szomszédos Illésfalván lakott Márton deák, akinek akkor már csak az özvegye élt. A világi papi pálya vonzóerejével ellentétben szerzetesi intézményeink hanyatlása tapasztalható. A ránk maradt iratanyagból országszerte az anyagi és erkölcsi züllés képe tárul elénk. Egymás után szűntek meg a garábi prépostság (1436) — amelynek javait a sági prépostságéhoz csatolták — és a János lovagok sziráki rendháza (1439). Ez utóbbi vagyonának gondozását a Mohorai Widffyek kapták meg (1443), akik inkább csak névleges szolgáltatások fejében a Jánoslovagok prediális nemeseivé is lettek, míg végül 1453-ben a vranai perjel nekik ajándékozta a sziráki rendház birtokait. A szécsényi ferences kolostort Axamit huszitái pusztították el — amiben a kor egyik „inquizitor rendjével" szembeni gyűlölet is sejthető — és 1456-tól 1466-ig lakatlanul állt. Ekkor a rend konventuális ágához tartozó régi birtokosai helyett a szigorúbb irányzatú obszervánsok (szalvatoriánusok) kapták meg a kolostort. 1475-ben már egyik központjuk, amely alá a füleki, a galgóci és a szakolcai rendházak tartoztak. Vagyoni helyzete azonban, aminek rendezésé-
