Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
bágyok" Vécén hatalmaskodtak, 1505-ben viszont őket háborgatták Velikapuszta, Berény-puszta és a jászok elköltözése óta birtokukban levő Jásztelek miatt. Egyes hatalmaskodók — malmaik érdekében — még a vizek folyását is megváltoztatták. így tett korábban Widffy Ambrus is, aki az Ipolynak Kővár és Riba közt új medret ásatott. 26 A jobbágyok életmódját is nagymértékben befolyásolták a feudalizmusban szinte törvényszerű úri hatalmaskodások, amikben gyakran nekik is részt kellett venniük. Kis javaik, testi épségük, sőt életük miatt is állandó bizonytalanságban voltak és különböző viszontagságoknak voltak kitéve. Pl. 1385-ben Balassa János elhurcoltatta a saját birtokrészére Holicsi Jánost, Balassa György Gyarmaton lakó jobbágyát. 1406-ban Géczi Pál a pásztóiak egyik jobbágyát vitte el erőszakkal. 1401-ben Verebi Péter arról panaszkodott, hogy Kácsi István Kormos Péter nevű tiribesi jobbágyával és még két gonosztevővel három év előtt a Veréb és Korlátfalva közti úton az ő Kádár Mihály nevű jobbágyát úgy megverette, hogy az elköltözött tőle, nehogy újabb bántalmazásoknak legyen kitéve. Verebi Péter pert is indított az országbíró előtt Kácsi Pál, Csőnyi János és Köbölkúti János ellen, amelynek során Kácsinak 14 sámsonházi jobbágyát — köztük Kásás Mátyást, Mézes Balázst és Jánost, Zámbó Jánost, Varga Mihályt és Pétert, Köteles Lászlót — kellett előállítania mint a hatalmaskodökat, vagy tanúkat. Az ilyen hatalmaskodási perek közvetve adatokat szolgáltatnak a jobbágy lakosság háziipari tevékenységére nézve is, amint az a fenti vezetéknevekből is kiderülA jobbágyok vagyoni állapotára is lehet következtetni. 1388-ban 3 tehenet vettek el két gyarmati jobbágytól, 1393-ból pedig tudjuk, hogy a megyénk határán levő ipolykeszi jobbágyoknak pincéik voltak, ahol sört tartottak, házaikban élelmiszereket és ruhákat tároltak. Hasonló, viszonylag jól rendezett kisparaszti életkörülmények között éltek a nógrádi jobbágyok és egy telkes nemesek is. A jobbágyoknak fegyvereik is voltak. Így pl. 1484-ben az akkori nógrádi (galga-)györki és mácsai jobbágyokat Túráról hazatértükben Sági János és Récse Miklós túlerőben levő emberei nemcsak megverték, hanem pénzüket és fegyvereiket is elvették. A megyei „csendéletre" és azon belül a jobbágyok viszontagságaira igen jellemzőek Aszupataki Hencz Pálnak és testvérének, Benedeknek a viselt dolgai. 1481-ben Sós János Mikó Balázs nevű jobbágyát, akit az apci vásárra küldött, Sámsonháza mellett megtámadták és ha nem fut el, agyonverik. 1482-ben Sági János Emercs Márton nevű tőrincsi jobbágya a feleségével és a fiával együtt részt vett a verebélyi búcsún. Hazafelé menet Ságújfalu mellett Henczék és embereik megtámadták őket, fiát a lóról lerángatták és a futásnak eredt Emercséket gyalázatos szavakkal szidalmazták. Meggyűlt a bajuk Verebi Györggyel, Pállal és Simonnal is különböző verekedéseik miatt. Ezek megsokallták a dolgot, és Verebi Simon a Verebélyen átutazó Hencz Benedeket jobbágyaival megrohanta, elfogatta és ujjait megcsonkíttatta, amit ugyan tagadott és ezért a megyei törvényszék eskütételre utasította. Hencz Pál különben nagyon ravasz ember volt. Nem volt fia és ezért feleségével, Derencsényi Katával elhatározták, hogy titokban, mintha az ő szülöttük lenne, magukhoz vesznek és felnevelnek egy fiút és így a birtok, ha a
