Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)
A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)
lássa Ferenc és Rátkai László. Azt, hogy a megmenekült Ráskai Gáspáron és Báthory István nádoron kívül még kik vettek részt megyénk urai közül a csatában, nem tudjuk. Valószínű, hogy kevesen, mivel nemességünk zöme Báthory-ellenes volt és így nem igen csatlakozott a Balassa Ferenc ispán által vezetett vármegyei sereghez. 19 A KÖZNEMESI VÁRMEGYE HATALMI TÉNYEZŐVÉ VÁLÁSA Korszakunk a középkori köznemesi vármegyének a helyi közigazgatás, igazságszolgáltatás, adóbeszedés és kezelés területén való egyre inkább növekvő befolyásának és hatalmának időszaka. Legfontosabb kezdeti állomásai 1384, amikor — mint rendnek — biztosították az országgyűléseken való megjelenését, és 1405, amikor elütötték a nem nemeseket a megyegyűléseken való megjelenésük jogától. Ettől kezdve a megyék gyűlésein egyre inkább a nagybirtokos bárók és a köznemesek gazdasági érdekeinek harca bontakozott ki, ami — váltakozó szerencsével folyva egy évszázad leforgása múlva — a köznemesség győzelmével végződött. A köznemesség törekvései különben a XV. század elején még nem voltak egységesek, mert jelentős részét familiárisi viszony fűzte a nagybirtokosokhoz. A familiárisi kapcsolatok lassú felbomlását az idézte elő, hogy a túlnyomóan természetbeni juttatások helyett a pénzfizetés terjedt el, ami a század közepén a bárók anyagi erejével már nem állt arányban. Zsigmond uralkodásának idejében azonban a bárók hatalma még oly nagy, hogy a király az 1435. évi II. dekrétumban kénytelen a megyegyűléseken részt vevő köznemeseket azok megfélemlítéseivel szemben védelmébe venni. A 30-as években Zsigmond törvényeinek valószínű megfogalmazója a köznemesi származású nógrádi Aranyi István királyi jogügyi igazgató és nógrádi ispán volt, és így azok szelleme hihetőleg elsősorban megyénk vezetőségében nyilvánult meg. Jelentősen emelte a köznemesség súlyát, hogy 1429-től kezdve beleszólhattak a nádorválasztásba. Az 1447. évi törvények pedig kimondták, hogy királyt a nagyurak csupán a köznemesek követeivel egyetértésben választhatnak. Az évenként egyszer, pünkösdkor tartandó országgyűlésekre a bárók és a húsznál több jobbággyal rendelkező nemesek mindnyájan kötelesek megjelenni. A megyék kisnemeseit továbbra is követek képviselték. Pl. az 1447. évi második országgyűlésen Nógrád követei Székely György, Daróczi Jakab, Rhédei Szandrin és Lengyendi Mihály voltak. A köznemesség jogainak további bővülését jelentette az 1454. évi XV. tc, amely szerint az ispán és a szolgabírák bárki fölött, bármilyen hatalmaskodási ügyben ítélkezhetnek, vagyis a leggyakrabban előforduló bűnesetek elintézését a megyékre bízták. Hunyadi kormányzóságának idején a bárók és a köznemesek közti társadalmi harc mérlegének serpenyője az utóbbiak javára billent, ami 1458-ban Mátyás királlyá választásában csúcsosodott ki. Uralkodása idejében a középbirtokos réteg jutott szerephez az államigazgatásban, amit azelőtt kizárólag a bárók irányítottak, és alatta vált a megye a helyi nemesség ezen vezető rétegének bástyájává. Ugyanakkor a nemesség jobbágy- vagy zsellértelekre ült,
