Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG (896—1526)

,,kelyhes" csapatokat hívott be és jövedelmeit birtokelkobzásokkal igyekezett növelni. Hunyadi ekkor, 1451 nyarán haddal támadta meg Giskrát. Hunyadi Ipolyság felől, Balassagyarmaton át vonult Losoncra, ahol Giskra erőddé alakíttatta át a Király-dombon levő kolostort, 500 embert rendelt annak védelmére és Gács várát is megszállatta zsoldosaival. Augusztus 10-én kezdték ostromolni az erődöt, amelynek őrsége szabad elvonulás fejében felajánlotta átadását. Hunyadi meghódolást követelt, amit a védők segítséget várva nem voltak hajlandók teljesíteni. Hunyadi augusztus 18-án Terenyére tette át hadiszállását, de augusztus 29-én ismét a szentkirályi erődnél volt, amit csapatai addig is ostromoltak. Szeptember 7-én érkezett meg Giskra felmentő serege. Hunyadi derékhadával ment elébe, de alig vette kezdetét a harc, seregében futás és zavar támadt, amit az okozott, hogy néhány vele szemben ellenséges magatartású úr — a kormányzó pusztulását remélve — csapatával öszszecsapás nélkül elvonult. Ekkor a szentkirályi őrség is kirohant és a két tűz közé szorult Hunyadi-sereg komoly veszteséget szenvedve menekülésre kényszerült. Elesett Kompolti János is, Szanda várának ura, Hédervári László egri püspök pedig fogságba került. Az árulók egyike, Bebek János is halálosan megsebesült, de halála előtt leleplezte az összeesküvést. Hunyadi losonci veresége után Budára vezette megmaradt seregét. Giskra pedig elfoglalta az ipolysági premontrei prépostságot és a garamszentbenedeki bencés apátságot, majd Szécsényen át Gácsra tért vissza, de sikere nem volt maradandó. Hunyadi sietve új sereget gyűjtött és még az ősz folyamán Giskra számos várát bevette, s Zólyom és Gömör megyékből visszatérve 1452. január 24-én Szécsényben volt, és ez év júliusában ismét ott tartózkodott. V. László 1453-ban megerősítette Giskrát felvidéki főkapitányi tisztében, ami ismét utat nyitott a féktelenkedések számára. Hunyadi a hatalmára féltékeny főurak tétlensége következtében csekély hadával nem folytathatta tovább Giskra és hívei fékentartását. 1454. november 22-én az egri püspök elnökletével Terebesen egybegyűlt főurak elhatározták, hogy Giskra megfékezésére — Rozgonyi Osvát zempléni ispán parancsnoksága alatt — Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Abauj, Torna, Gömör, Nógrád, Hont, Heves és Borsod vármegyékből sereget állítanak fel, amelynek eltartására minden négy porta után egy arany forintot vetettek ki. Voltak azonban főurak — így például Újlaki Miklós erdélyi vajda is —, akik alkudozásba kezdtek Giskra kapitányaival és azoktól pénzért váltották meg az erődöket, így került a diósjenői erőd is a hozzátartozó falvakkal együtt 2200 aranyért Axamittól és társaitól Újlaki kezeibe.

8 Giskra és kapitányai tulajdonképpen földesurak, illetve azzá lettek, és gazdagodásuk érdekében nemzetiségre való tekintet nélkül zsarolták az uralmuk alá került területek lakosságát. Részben velük, részben pedig az egész uralkodó osztállyal szemben alakult ki az alsóbb néposztályok körében a „testvérek", azaz a „bratrik" csoportja, akik fegyverrel harcoltak minden tekintély és hatalom ellen, amiben kétségtelenül szerepe volt huszitizmus már régebbi idők óta terjedő szociális tanainak is- Az egykorú források a legközönségesebb rablóknak festik ezeket a valóban huszita testvéreket, akik sorában — a Giskra által