Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
királyi katonai hatóságok ellenállásán buktak meg. A nép féken tartására idevezényelt csendőri-katonai erők világosan látták, hogy abban az esetben, ha a jobbágyfelszabadítási törvényeket maradéktalanul nem hajtják végre, nem képesek a nép lázadásait megfékezni. Ezért váltak akarva-akaratlanul a jobbágyság védelmezőivé a volt földesurakkal szemben. 38 A jobbágyfelszabadítás tényleges végrehajtása az 1853-ban kiadott úrbéri pátens rendelkezései alapján az ötvenes évek második felében kezdődött meg. 1859-re készült el a község telekkönyve, melynek alapján kezdetét vehette a tagosítás. Az új birtokrendezés, a tagosítási eljárás, másfél évtizeddel az 1848-as áprilisi törvények kimondása után, 1863ban fejeződött be. Ürbérrendezési eljárás során egyezségre került sor a Jankovich örökösök és a község volt jobbágyai között. Az egyezség értelmében történt meg az új paraszti birtokok, belsőségek kimérése. A salgótarjáni parasztság további fejlődésére, de bizonyos mértékig a község későbbi képének alakulására is kihatott, hogy a volt telkes jobbágyok földjeit a falutól délre és nyugatra eső területeken mérték ki. Teljes egészében a parasztság kezébe kerültek a Székeresztvény-, Idegér-, Szentgyümölcsi-, Veremoldal-, Uresér-dűlőkben elhelyezkedő szántóterületek és rétek, ugyanakkor azonban kiszorultak a községtől északra, északnyugatra és keletre eső összes területekről. A salgótarjáni parasztok földjei közvetlenül a zagyvapálfalvai, baglyasaljai határok mellett húzódtak meg, a falutól nem egy esetben 4-5 km távolságra. A falu parasztlakossága később az ipari fejlődés következtében értékessé váló belsőségeit eladta és a Karancsaljára, valamint Baglyasaljára vezető útra húzódott ki. E két út mentén a régi falutól távolabb jött létre a XIX. század második felének földműves lakosságát tömörítő falusi település. A Jankovich birtokok a tagosítás eredményeként teljesen körülzárták a falu belsőségét. A falu későbbi terjeszkedésének így nemcsak a földrajzi tényezők szabtak gátat, hanem azok a hatalmas telekárak is, melyeket azokért a nagybirtokosok kértek. 37 A tagosítás nem oldotta meg a földek összevonását. Salgótarjánban dűlős tagosítás történt, megmaradtak a jobbágyok apró parcellái, sőt szaporodtak a más dűlőkből történő átcsoportosítás során. A kapitalista mezőgazdaság indulásakor nehezen művelhető apró parcellarészletekre esett szét még a nagyobb parasztgazdaság is. A tízholdas parasztok birtoka pl. a tagosítás után is általában 15-25 tagban feküdt. A későbbiekben azok az örökösödések, osztozkodások révén még tovább aprózódtak. A birtokok szétszórtsága, aprózódása akadályozta a jövedelmezőbb mezőgazdasági művelés kialakulását. A tagosítás során Jankovich Antal örökösei, Jankovich Erzsébet, Ilona, Antónia és Jankovich Miklós megőrizték nagybirtokuk sértetlenségét. A község volt telkes jobbágyaikból kialakult a kis- és középparasztok, a zsellérekből pedig az agrárproletárok rétege. Salgótarján 113 parasztcsaládja 1863-ban a tagosítás után a következőképpen oszlott meg:
