Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A polgári forradalom és a% abszolutizmus évei 1848-1861 A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ELŐESTÉJÉN. A „KENYERETLEN TARJÁN" Salgótarján, vagy ahogy a múlt század közepén még hivatalosan is írták - Salgó Tarján, 1848-ban a törpe nógrádi falvak viszonylatában is csak a közepes nagyságrendűek közé sorolható. Nógrád megye füleld járásának Mátyássy István szolgabíró vezetése alatt álló kerületéhez tartozott. E kis kerület községei közül Kisterenye - Somosújfalu - Lapujtő lélekszámát tekintve jóval nagyobb volt, mint a 808 lakossal rendelkező Salgótarján.

1 A birtokos nemesi rendet a faluban Jankovich Antal és családja képviselte. A szabadságharc idején a családfő mellett - aki 1855-ben halt meg - még éltek István, Miklós, Róza, Antónia, Anna, Erzsébet és Ilona nevű gyermekei. A Salgótarjáni Jankovich birtokokat Miklós, Erzsébet, Ilona, Antónia örökölték, és ezek férjeiként kerültek Salgótarjánba a Szilárdyak, a Lubyak, a Balások, a későbbi jelentős birtokosok. A Jankovichoknak Salgótarjánon kívül Karancsalján és Mátraszőlősön is jelentős birtokai voltak, a salgótarjáni kúria mellett a mátraszőlősi is állandó lakóhelyüknek számított. Fő jövedelmüket az erdők haszna mellett a juhtenyésztés adta. A század első feléből származó összeírások a Jankovichok nógrádi juhállományát 20 000 darabra tették, kiemelve, hogy azok nem a közönséges, hanem a finom gyapjút adó fajtához tartoznak. A jobbágy életét nagymértékben meghatározta, befolyásolta a „méltóságos uraság" személye. A súlyos jobbágyterheket elviselhetőbbé tehette a földesúr műveltségéből fakadó nagyvonalúsága, ugyanakkor a végletekig fokozhatta az elnyomást a földesúr „éhsége". A Jankovichokban Salgótarján kíméletlen gyűjtőkre, harácsolókra tett szert. A magyar nagybirtokosok körébe csak a XVIII. században belépő horvát Jankovics család a XIX. században még a fölfelé törtetés, a vagyongyűjtés mámorában élt. A jól szervezett, irányított uradalomnak ellentéte volt a Jankovich uradalom jobbágyainak nyomorúsága. Az újból szállóigévé vált „kenyeretlen Tarján" fejezte ki legjobban a tarjáni jobbágyok helyzetét és őrizte meg a Jankovichok emlékét. Politikailag a Jankovichok a megye „Rideghváry Bencéi" voltak. Jankovich Antal nógrádi másod- majd első alispánsága után Gömör megye császári adminisztrátora, főispáni helyettese volt 1844-1848-ig. A salgótarjáni földesúr rokona az a Jankovich László, aki 1849-ben vállalta a megszálló császári csapatok szuronyainak védelmében a megye alispáni tisztségét. Haynau rémuralma idejében pedig ő lett a megyei törvényszék elnöke. Vejének, Szilárdy Ödönnek - ki később a legnagyobb salgótarjáni birtokok tulajdonosa lett - apja a Bach-rendszer