Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

AZ URADALOM ÉS SALGÓTARJÁN A salgói uradalom gazdálkodásának története csak részben képezi tárgyát Salgótarján falutörténetének. Néhány tényezője azonban szoros kapcsolatban volt a falu életével. Ezek sorában az első az, hogy mivel az uradalom központja és majorsági földjeinek zöme a faluban volt, a falu lakosságának ellenőrzése és kizsákmányolása nagyobb méretű lehetett, mint az uradalom többi falvaiban. 1698-ban 40 pozsonyi mérő vetőmag befogadására alkalmas allodiális szántóföldeket háromnyomásosan műveltették a tarjám jobbágyokkal. Tavasszal és ősszel 26-26 mérő gabonát vetettek beléjük. - Az őszi vetés 39 kereszt, 117 mérő szemet tartalmazó termést eredményezett. A cséplőrész levonása után ebből 104 mérő maradt az uraságnak. Ezt két egyenlő részre osztották. 52 mérőt félretettek vetésre, 52 mérőt pedig eladtak. - A tavaszi vetés kétszeres - búza és rozs keveréke - volt és ebből szintén 52-52 mérőt nyertek, aminek a felét szintén eladták. - A terméketlenebb, 15 mérő befogadására alkalmas Ponyi puszta allodiális földjeit nem műveltette saját kezelésében az uradalom, hanem bérbe adta a tarjáni jobbágyoknak, akik a termés tizedrészét adták bér fejében az uraságnak. Rendszeres művelés esetén 60 mérő rozs, árpa, vagy zab termett meg rajtuk. Néha azonban nem vetették be és ilyenkor semmi jövedelmet nem hajtottak. A tarjáni két allodiális réten 8-9 szekér széna termett. Mivel azonban azokon a füvet évente felváltva, hol az egyiken, hol a másikon kaszáltatták a jobbágyokkal, csak évi 4 szekérnyire lehetett biztosan számítani. A ponyi rétet, ahol évi 6 kocsi széna termett, a salgótarjáni parasztok évi 2 Ft-ért bérelték. Igen nagy jelentősége volt a makkoltatásnak. A faluhoz tartozó tölgyerdőkben 400, a salgóiakban 200, a ponyiakban pedig szintén 200 sertés ellátása volt lehetséges. A sertéstenyésztéssel a tarjáni jobbágyok foglalkoztak, akik a felnevelt sertések tizedrészét kötelesek voltak bér fejében átadni az uraságnak. 1698-ban - 800 helyett - csak 400 sertésük legelt ezekben az erdőkben, amiből a földesúri részesedés „az adott körülmények miatt" csak 20 sertést tett ki. A jobbágyok kötelesek az uraság számára minden mezőgazdasági munkát elvégezni. Minden után, amit béreltek, a jövedelem tizedrészén kívül mást nem adtak. - Kilencedet pedig „nem fizetnek és eddig sohasem fizettek" amely rendellenességet, a magyar királyi kamara kiküldötteinek véleménye szerint, az uradalom becsértékének megállapításakor nem lehet figyelembe venni.

59 A kilenced nem fizetése következtében a salgótarjáni jobbágyok rendkívül előnyös helyzetben voltak az uradalommal szemben és tulajdonképpen - az allodiális szántókon és réteken végzendő robottól eltekintve - a jobbágytelkeknek és minden egyébnek, amibe belefogtak, a bérlői voltak. Ez az állapot - ami talán a falu újratelepítésekor adott kedvezményekkel függhetett össze - nem maradhatott fenn soká. - Az első nyoma annak, hogy a földesúr részéről ezt megszüntették, a salgótarjáni lakosok II. Rákóczi Ferenchez latin nyelven írt - és nyilván malom- és korcsmajövedelem visszavétele miatt