Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN TÖRTÉNETE A FEUDALIZMUS KORÁBAN: 896-1848 (DR. BELITZKY JÁNOS)

emberemlékezet szerint soha nem is volt. „Kilencedet, dézsmát mindenféle gabonábul és báránybul kiadjuk. Ezenkívül minden házhelytül készpénzbül álló adót fizetünk, 1 rénes Ft-ot, egy bor-ice vajat, 12 tojást, egy császármadárért minden házhelytül 7 garast és 1 poltúrát, egy zsákot. Miden esztendőben hol két, hol három font kendert megfonatunk. Ezenkívül egész falutól őzért 2 Ft-ot, hajdúpénzt 3 Ft-ot fizetünk." - A robotot, „régi bevett szokás szerint", a földesúr parancsa szerint teljesítik, azt pénzen nem válthatják meg és annak során mindenféle mezei munkát végeznek. - „Nem lévén bizonyos szabott rendje robotunknak, mindenféle szántásban, kaszálásban, búza és szénahordásban négy vonó marhával a tekintetes uraságnak parancsolatja szerint dolgozunk, itt való majorságbeli gabonát le is aratjuk az karancsalji jobbágyokkal együtt, mely aratásnak alkalmatosságával az aratóinknak tartására, minden házhelyes jobbágynak egy kila búzát ad az földesurunk." - Földjük jó gabonatermő és szénájuk is jó terem. - Egy-egy jobbágytelekhez annyi pozsonyi mérőnyit vetnek be, „ki mennyit bír", rétjeiken pedig sarjút is lehet kaszálni „a maga idejében". - A földesúr majorsági gabonáját és szőlősi borát a losonci vásárra, a borsót, lencsét - utóbbiakat két-három esztendőben egyszer pedig Gyöngyösre fuvarozzák. - Amikor pedig az uraság Mátraszőlősön tartózkodik, oda a szükséges élelmet szállítják. - „Vásárunknak helyei: Losonc 6, Szécsény 5, Pásztó 6, Gyöngyös 8 órányira és Rimaszombat". - A földesúrnak két malma - egy vízi és egy száraz - van a faluban ahol őröltetnek. Az 1771 júliusában megállapított és lényegileg 1848-ig érvényben lévő Urbárium 14 egésztelkes, 5 féltelkes jobbágyot és 3 zsellért kötelezett a földesúri terhek viselésére. Az így megállapított 16 % jobbágyhelyhez belső és külső telek tartozott. A belső telkek nagyságát azok „pozsonyi mérőre való" vetésbefogadó-képességük szerint, a külső telkeket pedig (magyar) holdakban adták meg, amiből 1 holdat 2 pozsonyi mérő magbefogadó-képességűnek tekintettek. Ezen az alapon, mivel a salgótarjáni földek minőségét másodosztályúnak vették, 22 hold szántót és 6 kaszás rétet tekintettek egy egész jobbágytelek tartozékának. A belső telkek nagysága azonban nem volt egyenlő. Ezek közül egy telek - Földi Mihályé - 3 %, két telek - Balkovszki Andrásé és Fülep Mátyásé 2 y

2

, két telek - Nagy Andrásé és Dancsi Györgyé 2 %, kilenc telek - Nagy Mártoné, Ponyi Jánosé, Révai Pálé, ifj. Ponyi Pálé, id. Ponyi Mihályé, Fülep Istváné, Herczeg Alberté, id. Ponyi Pálé és Godó Pálé - 2, három telek - Földi Györgyé, Földi Jánosé, Sándor Péteré - 1 %, egy telek - ifj. Fülep Istváné - 1 % és egy telek - Huszár Györgyé 1 pozsonyi mérő befogadására volt becsülve. A 16 y

2 belső telek összesen 37 % pozsonyi mérő befogadóképességű volt, a külső telkek összege pedig 360 % holdat tett ki. - A réteknél egy egész telek után 6, fél telek után 3 szekér szénát állapítottak meg. Ugyancsak egész telek után évi 52 nap robotot szabtak ki 2 vonóállattal és szekérrel, illetve 4 vonóállattal szekér nélkül, ami 104 napi kézi robotra volt átváltható. A zsellérek ugyanakkor évi 18 nap kézi robotra voltak kötelezve. - Szolgáltatásaik közé tartozott a kilencedet minden termésükből természetben beszolgáltatni. Ezenfelül adóztak még a földesúrnak, jobbágy és zsellér egyaránt